Pszichiátriai probléma? Autizmus?

Nyugi, nem vagy gyogyós! Nem is gondolnád, hány ember rohangál a világban diagnosztizálatlan, kezeletlen pszichiátriai betegséggel... ez nem olyan nagy ügy, mint ahogy hangzik. Rólam pl. 29 évesen derült ki, hogy figyelemzavaros vagyok. És akkor mi van? Annyi haszna volt, hogy visszagondolva sok mindenre választ kaptam, a gyerekkori magatartásproblémáimtól kezdve egészen odaáig, hogy pl egy komplett film kiesik, nem emlékszem rá, hogy láttam, és még szegény férjemet néztem hülyének, mondván ezt egy volt csajoddal nézhetted, velem biztos nem... mostmár tudom, hogy nem ő a hülye, ill egyéb szitukban is felmerül, hogy velem van "baj". És ennyi.

Mellesleg az autizmusnak is megvannak a fokozatai, ha - tegyük fel - nálad fennáll, és ez kiderül, akkor mi lesz? Komolyan, gondolj bele, mi van akkor? A válasz: semmi.

Menj el, vizsgáltasd ki magad, hogy "megnyugodj", aztán éld tovább az életed! ;)

Az OCD és az itt leírtak között van egy óriási különbség. Az OCD-sek NEM SZERETIK csinálni, amit csinálnak. Nem szeretik 100x megmosni a kezüket, visszajárkálni a lakáshoz csekkolni, hogy bezárták-e az ajtót, vagy ilyesmi. Csak azért teszik meg, mert kényszeres, kellemetlenül érzik magukat, ha nem csinálják meg. Az autisták ellenben a legtöbb dolgot, amit csinálnak, szívesen csinálják. Abban nincs semmiféle kényszer, ha valaki szeret takarítani, rendet tartani és ezt beleépíti a napi rutinjába. Onnantól lesz OCD, ha utálsz takarítani és már eleged van belőle, és lenne ezer más dolgod helyette, de mégis állandóan kényszeresen takarítasz, mert annyira nem bírod a rendetlenséget. Az autisták lehetnek ugyan OCD-sek, de a kettő nem jár feltétlenül együtt, semmi közük egymáshoz.

Kérdező, szerintem csak akkor vizsgáltasd ki magad, ha ezek a tünetek, vagy valami más tünet hosszú távon nehézségeket okoz neked pl. a munkahelyeden vagy a magánéletedben. Ha neked személy szerint semmi problémát nem okoznak, akkor fölösleges.