A depressziót le tudom küzdeni segítség nélkül?

Nem tudom hogy kezdjek bele ... sokáig gondolkodtam , hogy megkérdezem mi baj velem szólok a szüleimnek de félek félek attól mit mondanak mondom nem olyanok a szüleim hogy elítélnek attól tartok kitudódik és ezen fognak viccelődni ... arról van szó , hogy senki se szeret úgy érzem mindenki kitaszít az osztálytársaim csúfolnak mindenért azt mondják hülye vagyok és semmire se hivatott "Neked már úgy is mindegy!" Igaz nem vagyok egy jó tanuló diszkalkúliás vagyok emiatt is csúfolnak azért ahogy öltözködöm ahogy besélek és amit csinálok mindenért ki csúfolnak még a "barátnőim" is . Félek itt ís bevallani hogy sokszor gondolkoztam azon hogy megöljék magam hisz az ilyenek ne éljenek nincs semmi értékük csak teher . Bajom van az evéssel is nem tudom miért de valamikor zabálok máskor meg beérem kevéssel is pedig nem direk csinálom van hogy egy nap nem eszek semmit de nem hánytatom magam meg semmi csak nem kívánom az ételt . Alvással is gondom van rengetegszer fordúlt elő hogy nem tudok aludni éjjel a szorongás és az idegesség miatt . Belépek az iskolába és hányinger kerülget hogy megint végig kell csinálnom egy olyan napot ahol közlik velem hogy egy nagy semmi vagyok . Tanárok se kedvelnek nem tudom miért de én sosem voltam az a rossz gyerek csak egyszerűen be akarok illeszkedni nem mintha nem lennének barátaim ha azt annak lehetne nevezni de úgy érzem nekem nincs helyem a világban hogy semmi vagyok és ezt nap mint nap közli velem az élet és mindenki mi értelme ezért élni? 14/L