Máshogy kell beszélni egy OCD-s emberrel mint egy egészségessel?

Szia!

Biztos vagy abban, hogy a barátod OCD-vel küzd. Az OCD-s emberek elméje tele van ugyan delúziókkal, de nem látnak dolgotnak, vagyis nem hallucinálnak. Az esetleg más, hogy ha ezt úgy értette, hogy úgy látja, hogy folyamatosan 'visszamászik' az elméjébe a kép, és semmivel nem tudja kiütni azt.

Én évek óta kényszeres zavarral küzdök, és nekem obszessziók formájában mutatkozik meg a legjobban, cselekvéseim annyira nincsenek, csupán annyi, hogy igyekszek mindent elkövetni, hogy úgy érezzem, hogy a testem tiszta, semmilyen baktérium, kórokozó vagy fertőzés nincs rajta. Az OCD-s embereknek olyan gondolatai vannak, amik folytonosan visszatérnek, tőlük azok teljesen idegenek, és lényegében annyi a lényege ezeknek a gondolatoknak, hogy minél abszurdabb, minél legyenek. Lehetnek szexuális tartalmúak, agresszívak, kapcsolódhatnak valláshoz, vagy mágikus elvonatkoztatásokhoz. És ezt úgy értem, hogy egy OCD-s nem a halált látja maga előtt, hanem mondjuk nem tudja kiűzni a fejéből azt a gondolatot és képet, hogy ő egy kutyához vonzódik szexuálisan. Ezek a gondolatok rendszerint hatalmas szorongást és pánikot váltanak ki az egyénből, de épp ez a fizikai tünet a betegség kulcsa. Ez választ el minket a skizofréniás doxazmáktól. Ők nem érzik azt, hogy gondolataik teljesen alaptalanok, és irracionálisak, mi pedig tudjuk ezeket. Azonban ez a tudat kevés ahhoz, hogy a betegséget kordában tartsa. Ha a barátod úgy értette, hogy valóban látta éber állapotában maga előtt a halált, és síró gyermekeket, akkor én másmire gyanakodnék. Egy erősebb PTSD-re, vagy egy kezdődő pszichózisra. Remélem tudtam segíteni a válasszal.

Elnézést a helyesírási hibákért.

Az első mondat után kérdőjel következett volna, nem dolgotnak, hanem dolgokat, és lemaradt az abszurd után, hogy minél embertelenebb.

A kérdésedre a válasz: nem, nem kell. Ugyanúgy kell viselkedni egy ocd-s emberrel, mint bárki mással.

Viszont a barátod szerintem sem ocd-s, ez súlyosabbnak tűnik.