Beszédben erősen gátlásos vagyok, hogyan változtassak a beszédzavaron? (bővebben)

Intovált személyiségem mivoltából általános iskola éveimtől kedve nem szerettem mások előtt beszélni, de szívesen szórakoztatom az ismerőseimet,akiket már ismerek. A tegnapi nap folyamán viszont a párom szólt érte, mert őt is zavarta,hogy egy szót kitaláltam valami más helyett... 2 éve vagyok vele,így hát az ismerőseimnél is előfordul...Nagyon elszégyeltem magam,amiért ilyen szerencsétlen vagyok és legszívesebben elfutottam volna sírni valahova,hogy ne halljam ezt többé...

Egy hete viszont rájöttem egy csúnya,de segítő dologra: ha úgy tekintek az ismeretlenre,aki kevesebb tudással rendelkezik, vagy csak lenézem, akkor sikerül higgadtan és normálisan beszélnem,összefüggő mondatokkal azaz sikerül csak a gondolataimra koncentrálni. Ne vegyétek rossz néven,nem vagyok flepnis vagy nagyképű,szó sincs erről!

Ha egy olyanról kéne beszélnem,amiben jó vagyok, könnyen megy. Innen jött az ötlet a gátlásosságomra. De ez sem sikerül mindig, vagy dadogok, túl gyorsan elmondom,de általában valami hülye szót eszkubálok ki,a legutóbbi,amiért a párom azt mondta nagyon gáz,az ez volt: " bebarázgál". És igaza van. Nem is gondoltam át,csak úgy kimondom,amikor mesélek. (Sosem veszekedtünk a 2 év alatt,nagyon szeretem,és utána nagyon rosszul érezte magát,bocsánatot kért,de értitek,hogy attól még nem leszek jobb helyzetben)

Ezek a hülye szavak egyszer-kétszer viccnek is felfogható,de aztán kiderül,mennyire hülyén fogalmazok.Épp ezért nem merek sem viccet mesélni,sem megnyílni,mert látni lehet.Így inkább játszom a csendes lányt 20 éves létemre. A szüleim nem jómódúak, de nagyon szeretnek. Sok sérelmem volt ugyan,de biztos vagyok benne,hogy ezen lehet segíteni. Még mindig tanulok,és a feleléseket is ezért bukom el folyamatosan. Már nem egyszer ajánlottam fel,hogy inkább leírom a feleletet... Jobban és érthetőbben írok,ami látszik is. De itt át tudom gondolni, és nem kell kinyitni a számat,csak írni és írni és írni.

Még azt el tudnám mondani róla,hogy időszakosan jelentkezik, de most már hónapok óta fennáll,amit én is észre veszek.Mondjátok mit rontok el?? A könyvek olvasása biztosan segítene,amit el is kezdtem,hogy érthetőbben tudjak fogalmazni,de sajnos emelt szintű érettségire készülök,amihez inkább tanulni kell,ugyanazokat. Magamnak sem tudom felmondani folyékonyan,valahogy így mondok el valamit: "a kutyát levittem,de még előtte felöltöztettem,aztán majdnem megdebált(!) egy bácsit" Tehát nincs logikai összefüggés,nem gondolom át mit mondok.De közvetlen vagyok,szívesen ismerkedek,de félek,hogy elszerencsétlenkedem a beszélgetést.

Utána olvastam,természetesen, lehet,hogy önbizalomhiányról van szó,elég rendesen...Csak megszán itt valaki,aki szívesen megosztaná velem tapasztalatait és tanácsait... Talán van itt valaki,aki ebben a helyzetben volt vagy van?

És azért aggódok annyira,mert ha a párom megkérdezi miújság, nem fogok válaszolni,mert annyira nagy gombóc lesz a nyakamban,hogy képtelenség bármit is kimondani,és nem is akarnék...

Minden segítséget köszönök!