Azt hiszem mániás depresszióban szenvedek. Aki ért hozzá a tüneteim alapján meg tudná mondani hogy így van-e?

Mióta az eszemet tudom fura a viselkedésem. A szüleim betudták annak hogy csak eszméletlenül rossz a természetem, de mostanában már annyira kontrollálhatatlan a viselkedésem hogy elkezdtem gyanakodni hogy ez mar betegség.

Alkalmi antiszociális vagyok, néha én vagyok a társaság középpontja, ez néhány hétig tart általában. Utána meg hónapokig nem megyek sehova, nem találkozok senkivel, nem nagyon beszélek senkivel.

A hangulatom is extrém mértékben ingadozik, vannak napok mikor néznek rám az emberek hogy mégis miért vagyok ennyire boldog. Máskor viszont -pl most- magam alatt vagyok. Ez viszont nem egy napig tart hanem hetekig. Most értem el a legkritikusabb pontot. Iskolába gyűlölök jarni, folyamatosan megaláznak mind a tanáraim, mind az osztálytársaim... miután haza megyek mindig Sirok és gyulolok arra gondolni hogy másnap ujra mennem kell. Az első félévben volt a legrosszabb ezért annyira hiányztam amennyit csak lehetett, viszont emiatt második félévben már nem tudtam többet.

Az elmúlt évben érte el a hangulatingadozasom a csúcsát. Emiatt elvesztettem minden egyes barátaimat és a szüleimmel se vagyok beszélő viszonyban.

Mostanában mindenen elsirom magam, tényleg mindenen, vagy elkezdek üvöltözni és dühbe gurulok.

Multheten mindenfajta előzmény nélkül fogtam egy ollót és elkezdtem vagdosni a hajlamat.

A szexuális kedvem is hullámvölgyökkel van tele. Van hogy tele vagyok izgalommal és ezáltal egyéjszakás kalandokba bonyolódok, viszont mikor ott elkezdődik az aktus elkezd konnyezni a szemem és hányingerem lesz és elmegy a kedvem.

Másikor viszont 3-4 hónapig semmilyen szexuális érdeklődést nem mutatok, meg onkielegitesre sem.

Az étvágyam is változó, néha nem tudom abbahagyni az evest, és ha tele ettem magam akkor is éhségérzet gyötor.

De néha -fel évente- nem szoktam egy hétig ételt igényelni. Maximum kekszet, de a napi kalóriabevitem akkor bőven 500 kalória alatt van.

Az elmúlt 1,5 évben extremen elkezdtem hizni, kb 15-20 kiló jött fel, pedig ugyanúgy sportoltam mint előtte.

Általánosságban elmondható a rossz közérzet, sétálok és hányingerem lesz, teljesen random.

A jövőképem borzasztóan negatív. Egyszerűen nem tudom elképzeli higy én majd felnövek és dolgozni fogok... mindig érzem hogy addig valami biztosan történni fog. Hogy addigra biztosan meghalok.

Iszonyúan fáradékomy vagyok, mindegy mennyit alszom 2ora után használhatatlan vagyok. Folyamatosan asitozom és leragad a szemem.

Sokszor szedulok. Mindenfajta előzmény nélkül.

Nem tudok tanulni, idén fogok érettségizni és egyszerűen 10 percig tart a figyelem. Nem tudok egyáltalán koncentrálni, semmire. Emiatt viszont rendkívül ingerlékeny vagyok és szorongok is. És gyűlölöm magam amiért nem vagyok képes koncentrálni.

Végül pedig. Iszonyatosan foglalkoztat az öngyilkosság. Úgymond elő is készültem ra. Teljesen megszakadt a kapcsolatom mindenkivel, soknak én magam vetettem véget. Töröltem minden fajta közösségi oldalról magam. Arra se emlékszik senki hogy létezem. A szulinapomat is egyedül töltöttem, kikapcsolt mobillal, de senki nem is hívott. A közösségi oldalak jelzése nélkül senki nem tudja hogy szulinapom volt. Senkit nem érdekelt, egyedül anyukám emlékezett ra.

Ezek azok a dolgok amik eszembe jutottak. De nyilván vannak más tünetek is amikről azt se tudom hogy jelentkeztek rajtam.

Ez mániás depresszió? Mi ilyenkor a teendő?