Ha félek az autóvezetéstől, hogy segít a pszichológus?

majd ha felnősz akkor megpróbálhatod. Nincs benne semmi nehézkes..

inkább a kisebbségi komplexusodat, meg a negatív hozzáállásodat kellene kezelni.

Sport nem ad önbizalmat szerintem, inkább kitartást fejleszti.

Amúgy meg honnan tudod, hogy mit fog mondani a pszichológus? látod a jövőt?

Még ne erőltesd.

Van időd, ugye?

Régebben én is féltem a vezetéstől, állandóan stresszeltem, mit rontok el, stb. Az oktatóm mondta hogy valahogy megcsinálom a jogsit, segít nekem de ki ne menjek az utakra. 5. alkalommal sikerült csak a vezetés, és 1 év volt mire egyedül el mertem menni bárhová. Aztán szépen belejöttem. 2 év múlva megvettem az első saját autómat, egyből egy majd 3000 köbcentis "hullaszállító" kombi Mercedest. Most már 8 éve vezetek balesetmentesen és ebben a nagy autóban meg biztonságban is érzem magam bárhova megyek. Nekem is van szorongásos meg önbizalomproblémám és hazudnék ha azt mondanám, nem segít a leküzdésében az autó.

Ha én pszichológus lennék, biztos azt javasolnám minden önértékelési problémás, szorongó, kisebbségi komplexusos embernek, hogy vegyen egy dögnagy autót és menjen vele mindenfelé szabadon, ennél jobb dolog kevés van. Aki nem próbálta, nem is hiszi milyen jó ha nem olyan kocsid van, amit csak eszköznek használsz, hanem olyat, ami megdobogtatja a szíved, amire büszke vagy.

Régen kisautóval jártam és hiába vezettem 3 évig, nem volt meg a feeling mert nem éreztem jól magam benne.

Egy nagy luxus vagy sportautó tök más, akkor is ha 20 éves. És abban is van valami szép, amikor gyerekként csodálsz egy autót és 20 évvel később százezrekért megkapod.

Másrészt én gyerekkorom óta imádom az autókat, az autós játékokat, kártyákat, filmeket, stb. Forza, GT, NFS forevör, minden. 6-7 évesen sírtam állandóan hogy mikor vezethetek már autót.

Aztán mikor 19 évesen eljött a pillanat kényszer és félelem lett minden mert teljesíteni kellet, megfelelési kényszer, vizsgadrukk, stb. Lerombolt mindent, már majdnem abbahagytam. De nem adtam fel, megfogadtam hogy akkor is meg fogom tanulni és lesz autóm és szabadon megyek vele bármerre.

És amint levizsgáztam meg belerázódtam, elmúlt a félelem és élvezetté vált a vezetés.

Szóval ne cápák közé ugrálj meg ne izmozzál, hanem próbálkozz addig amíg nem sikerül.

Esetleg ha van olyan ismerősöd akinek nagy luxusautója vagy valami sportkocsija van, kérd meg hogy beülhess mellé előre, aztán meglátod milyen jó lesz, kedvet kapsz hozzá. Esetleg valami elhagyatott helyen gyakorolhatsz is valakivel. Nekem nem volt lehetőségem, a családban senki sem engedte hogy vezessek amíg nincs meg a jogsim.

Összefoglalva: ha leküzdöd a félelmedet és szembemész vele, leteszed a jogsit, veszel egy dögnagy autót és tied a világ.

Volt egy ugyan ilyen ehhez hasonló időszakom,hogy nem bíztam magamban hogy bármi ilyesmi sikerülhet nekem,ezért csak most 21 évesen lett meg a jogosítványom egy félig fogadás félig elhatározás után.

Ehhez képest elsőre sikerült az összes vizsgám hiba nélkül minden. Bízz magadban! Én nekem sokkal több önbizalmam lett ezek után és leszarom a többi embert aki mást gondol rólam.

Az a "rettegés", amiről beszélsz, egy közönséges fóbia. Olyasmi, mint aki fél felszállni a buszra, átkelni egy hídon, beszállni a liftbe. Gyógyítható, de nem mindegy, hogy milyen pszichoterápiát választasz. Az integratív pszichoterápia (sok hipnoterápiás elemmel, mint pl. a KIP és az NLP technikák) segíthet a leggyorsabban. A kognitív viselkedésterápia is segíthet, csak hosszabb a folyamat.

Én most végeztem és még végzek egy ilyen pszichoterápiás képzést, azért tudom, mert tananyag volt. A sors iróniája, hogy ugyanebben a fóbiában szenvedek, és bár - a munkahelyem elvárása miatt - iszonyú szenvedéssel és nagy mázlival, (mintegy 30 éve) megszereztem a jogsimat, de azóta sem vezetek. Most már tudom, hogy miként oldhatnám meg, de így, túl az ötvenen, már elvagyok autó nélkül. :-D