Pszichológushoz kéne fordulnom, vagy oldjam meg magam a problémám, mely probléma, vagy csak én látom annak?

Sziasztok!

A napokban kezdtem el gondolkodni ahhoz, hogy a problémám elegendő farsúlyú ahhoz, hogy pszichológushoz kelljen vele fordulnom. Mielőtt részletezném a panaszt, elmondok magamról pár paramétert. 18 éves fiú/férfi vagyok, meglehetősen jó emberi kapcsolatokkal, bár barátom csupán 5 van, rengeteg haverom. Nem voltam sose kiközösítve, mégis mindig szorongtam a megítélésem miatt. Hihetetlenül nagyra tartom az emberi faj teljesítményét, bár nagyon nem érzek empátiát az emberek iránt. Itt el is érkeztem fő témámhoz, a halálhoz. A halálról úgy gondolkozom, mint az élet velejárója, ami szerintem nem is probléma, de nekem egy túlságosan is kedvenc tárgyam lett.Még 10-12éves koromban akadtam rá egy Puruttya rothadás nevű blogra, melyen rothadó, halott emberek képei voltak láthatóak. Ez természetesen megrázott, de egy egészséges érdeklődés miatt tovább lapoztam, majd a mai napig nézek ilyen témájú oldalakat, néhány különbséggel: Már inkább nézek embereket meghalni, nem szörnyűlködök el, illetve ami megdöbbentett mikor ráeszméltem: El-el mosolyodok egy halál láttán. Nem vagyok gonosz ember, bár a halál felfogását, a mai világban kicsit eltúlzottnak látom, túlzott ritkasága és elszeparáltsága miatt, de én nem lennék képes megölni egy embert s az a baj, hogy késztetést érzek rá. Ez a késztetés ártatlannak tűnik, mint a képek nézegetése, amilyennek tűnt, de félek attól, hogy mivé válhatok. Nem akarok rossz ember lenni, de félek, hogy a lejtő, mejtől félek, hogy rásodródok, már alattam van. Pszichopatának nem tartom magam, hisz manipulációs képességem, illetve az érzelmi alapú gondolkodási szintam alacsony, bár néha csodálattal nézem egy-egy beteg elme gondolati szüleményeit és egy gonosz ember érzelmi világával azonosulva meg tudom érteni őt.

Válaszaitokat előre is köszönöm.