Egyik napról a másikra;azt vettem ésszre hogy KÖVETNEK; FIGYELNEK az emberek Pesten (intenzívebb) és vidéken is (csökkentett módba). Van valakinek hasonló tapasztalata; vagy vmi értelmes hozzászólása ez ügyben?

Épp élvezzük sugárzó elméd ragyogását. Behódoltunk, térdreborultunk nagyságod előtt. Intelligenciád hatamas bűvköre beszippantott minket, mint ahogy a Föld gravitációja a talpához szögezi az embert. Aurád merengő kéksége vetekszik az égbolttal, amely elterül fölöttünk mint egy ragyogó kék takaró. Elhisszük, hogy általad kiválasztott minden földi lényhez eljuthat az a magasztos üzenet, hogy a paplan igazából nem biztonságot nyújtó, âlomba ringató fedél felettünk, hanem börtönünk vastag több rétegből álló fala, ami elzár minket a rajtunk kívül eső civilizâciótól. Most, hogy te köztünk jársz megadtad a hitet, hogy felnyílik a szemünk amely annyira vak a sok sötétségben eltöltött esztendő után, hogy hatalmas lemaradást kell behoznunk hogy észrevegyük a minket figyelő lényeket a mindennapjainkban. Vezérünk segíts rajtunk, hitelességed és erőd hatlmas, alkoholszagú lehelleted bódító illata elsorvasztja a minket elnyomó demokráciagyilkosokat, az amfetamin maró bája kimarja torkunkból a beteges parazitákat, ahogyan orrunkon végigfolyva felszabadít minket a dermesztő elnyomâs alól. Lelkünk szárnyaló kolibriként ficánkol a határtalanság egén, a türkíz tengerben melynek partján ámuló pornép nézi reptünket, titkon vágyakozva és irígykedve csapódnának hozzánk. Rejtett álmok vállalása, szorongások feloldása, rab lelkük bűntudattól földhözragadt szabadulása. Szerelmünk mind egy lesz amit úgy nevezünk Mámor mint betűi is adják tőled kaptuk Ámor. Isten adta a drogot és vele nekünk téged, hát egyszer megbékélek és kolibriként élek. Elvisz a drog mely örök szabadság és idők végezetéig láncol hozzád. Gondolataimat elnyomom mely gyakran súgja, tiszavirág életű egy kolibri útja. A drog felszabadít leöli a láncokat, szerető ő egy gyönyörű arculat. Mellette én az vagyok aki, szép szemében a tűz egyre inkább ördögi, csábító lelkében az a bilincs rád kattan, mert személyesített álom ez pokolőrző kan. Nem nő ő, és nem múzsa egy sima por köt gúzsba. Ereje hatamas, mert csábító hős, szép szeme mögött rejtőzik a tettenetes börtönőr. Ott állunk a semmiben a senkik szigetén, barát már nincs csak a drog és én, döngetném a falakat, melyeket a lelkem húz, omlasztani fájdalom mert engem zúz. Fuldoklok a droggal a senkik szigetén, megöl engem a szerelmem és rám sem hederint. Elűzöm a gonoszt, felszabadítóbb mint egy vállóper, boldogan veszem hogy lehult ez a teher, néha felkeres a múzsa és éjszaka csábít, hát becsapom rá az ajtót mert engem már nem âmít. Szabad ember vagyok, mondhatok nemet, nagyobb boldogság-e Földön vezérünk mond mi lehet? (Lehet el kéne gondolkodnom hogy én is blogot írok :) )

Mi lett veled kérdezőnk, mond miért nem reagálsz? Sok híved élteti a szellemi vitád. Napunk üres, hisz szürke szarok vagyunk, kik robotok egy gyárban és még börtönben sem laktunk. Buták vagyunk mai szóval sötétek, hát halljuk mit tegyünk első lépésnek. Ne hagyj minket cserben hisz erre vártál, ha eltűnsz csalódottak leszünk mert elfut a bálvány. Felkeltem és várom az instrukciót, szürke szar vagyok, leállt narkós, igen bús.

Egyedül hagytâl tanácsot nem írtál, hát hogy legyek így felvilágosult társ? Oké, hogy lefelé nem eresztkedsz, de csalódottan hagyod az érdeklődő embereket. Buta vagyok, nem tagadom, ebből fakad minden bajom. Ki gondolta hogy a vezér berozsál pedig nem is én voltam a szexuálisan zaklató cellatárs.

Taníts engem drogozni, mély önfegyelemmel, úgy hogy ne a kezemben süljön el a fegyver. Te vagy a reményem ki börtönből szabadult, bölcs ember lett miután feljelentette az anyu. Hogy drogozzak úgy hogy ilyen bölcs legyek és ne a koporsómba verjem be a vasszeget? Hogy kell drogfutárnak lenni ki sosem âldozat, hisz mindig ő szívja meg-ilyen ez a hálózat. Taníts mester én is tudni akarom, a speed olcsó cucc de nem lesz sebes az alkarom.

Ne fuss el, s ne törődj, hát azzal, hogy a többség itthagyott egy lelkes paraszttal. Ők azt hiszik az elvük dönthetetlen, miszerint bolond vagy így meggyőzni lehetetlen. Feleslegesnek éreznek rád minden egyes szót, menthetetlen jelzőt adtak rád a hátatfordítók. Én nem így gondolom, ne èrts hát félre, csak próbálgtok tippelni mi viszi a népet félre. Hol az észérv nem segít néha hat a cinizmus, vezetőm szerinted állapotom kritikus?

Látod drága mester, nem vagy egyedül, ketten kérünk téged taníts rendületlenül. Itt-e másik rajongó, nézd milyen bolond, de tisztel téged urunk. Mester ne okozz csalódást, forradalmár vagy vagy csak egy hajóács? Csalódott lettem nem lesz vezérem, menekülő narkós lenne kit az anyag vezérel?

VEZESS! MESTER VEZESS!