Mit tegyek a munkakerülő felfogásom ellen? (pánikroham, önbizalomhiány)

Pedig ezen csak úgy tudsz változtatni, hogy teljes mell szélességben elébe mész a félelmeidnek! Oda állsz itt vagyok! Mint, amikor egy hegyet akarsz megmászni, legalul kezdesz. A te esetedben elmész jelentkezel és el kezdesz dolgozni. Ki állsz magadért és tanulsz, tapasztalatokat szerzel. ( Az új emberektől, helyzetektől a legtöbb ember fél, ahová mész ugyanúgy fognak hozzád állni, tőled is tartani fognak először) Nem értem, hogy az iskolákban miért nem oktatják a legfontosabbat, hogyan küzdjünk meg a félelmeinkkel és éljünk szabad, boldog, kiegyensúlyozott életet :@ :@ Figyelj, ha szeretsz olvasni, és önelemző vagy, gondolom az vagy, hiper érzékeny emberek általában sokat olvasnak és meg akarják fejteni a körülöttük lévő világot, és magukat, akkor ajánlok kezdetnek pár könyvet. Ezotérikus boltban tudod beszerezni, (legalábbis régen ott lehetett, de keress rá a neten) ahol pozitív gondolkodást és személyiségfejlesztő könyvek garmadját árulják.

Pema Chödrön: Közelíts a félelmeidhez;

Florance littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai;

Norman Vincent Pole: A Pozitív gondolkodás hatalma;

Dr Joseph Murphy: ( Ez egy könyv sorozat)A tudatalattid csodálatos hatalma;

Dale Carnegi: Ne aggódj tanulj meg élni;

Mark Fisher: Koldusból királyfi;

Philip Stills: Kezdjünk új életet;

Connirae Andreas, Tamara Andreas: Mély, belső átalakulás;

Alexander Oakwood: Mikor mondjunk Nemet, és hogyan avagy út az önbecsüléshez.

Andrew Matthiews: Hallgass a szívedre

Harry Lorayne: A szellemi erő titka

Üdvözöllek sorstárs!

Az egyik problémám a tucatból pont ez. De még így sem ez a "csúcs"...

Én ugyan megyek dolgozni, de hamar kiutálnak a távolságtartó-merev stílus miatt és utána elkezdek félni bejárni, nem tudok aludni és vége mindig katasztrófa. Aztán persze elbocsátás, bár látom, hogy nem a rossz munka miatt és sokszor a főnökön is látom, hogy nem jókedvéből teszi. Bár lehettem volna az aki lehettem volna.

:(

Kérdező!

Olyanoktól ne várj itt jó tanácsot,akik nem ismerik ezt,vagy egyéb fizikai tüneteit a szorongásnak.

Tudod könnyű bárkinek úgy tanácsot adni,hogy a tüneteit nem neki kell elviselnie.

Tehát csak csúnyán mondva "löknének ki",mint a többi,egészséges embert.

A pszichológusok tanult emberek,de ők sem istenek.

Általában olyan emberekből lesz pszichológus,akik teljesen kiegyensúlyozott lelki világgal rendelkeznek,nyugodt környezetben nőttek fel,jó egzisztenciájú családokból kerültek ki.

Ehhez párosult nyilván a szorgalom is,ahová eljutottak.

Viszont könnyű úgy tanácsot adni,hogy tudod,hogy valami nem veled történik,hazamész az otthonod biztonságába,és a te világodban nem változik semmi.

Én másfajta fizikai tünetektől szenvedek,egyesek szemében én is "munkakerülő" lehetek.

Sajnos én mindenen pánikolok,a legapróbb dolgokon is,mások pedig teljesen laza,higgadt személyiségek.

Nekik a munka világa,a stressz feldolgozása sem olyan nehéz,mint azoknak akik nem olyanok,mint ők.

Én sokáig mentem fejjel a fajnak,a fizikai fájdalmat is bevállalva,sajnos hosszú távon a szervezet felmondja a szolgálatot,ha az ember állandó,tartós stresszben él.

A legnagyobb dolog az életben megtanulni félelem nélkül élni.

De ez baromi nehéz,mert sajnos annak ellenére,hogy törvények között élünk(ami sok dologtól megvéd minket),attól még nem vagyunk teljesen védettek.

Lásd a világon zajló gazdasági eseményeket.

Nem csak azzal lehet embereket kicsinálni,ha bántalmazod őket,hanem ha folytonosan a megélhetésük van veszélyben.Nincs anyagi biztonság,máról a holnapra,hónapról-hónapra élni,nagyon nehéz mentális teher.

A munka sem lenne sokaknak olyan hatalmas félelem,ha tudnék,hogy valami jóért dolgoznak,nem azért,hogy ne lakoltassák ki őket az utcára,vagy legyen mit enniük holnap is.Ezért ebben a kiszolgáltatottság érzésben már nem csoda,hogy sok ember így fogja fel az egészet,hogy "muszáj".

Megtanulni félelem nélkül élni nagyon hosszas folyamat.

Én is ezt próbálom elsajátítani,vannak könnyebb,vannak nehezebb napok.

Öcsém is pánik beteg,nála olyan 10 éve diagnosztizálták ezt,de az utóbbi 5 évben kezdett ezzel tudatosan foglalkozni,kikapcsolni a külvilágot.

Azt mondta,hogy már nagyon sokat fejlődött.

A legtöbb pánik ember nem akar tenni magáért, csak nyafog.

Gratulálok ehhez az értelmes hozzászóláshoz, biztos az én hibám, hogy a szerotonint nem tudja felvenni rendesen a szervezete.

Kérdező szerintem egy normális pszichiáterhez kéne elmenned aki gyógyszerrel és terápiával segít. Én is hasonló cipőben járok, csak neked most nagyon durva lett volt, hogy fürödni nem mertem elmenni.

Nem beszélgettem vele erről,de azt mondta évek alatt érte el ezt.

Nem járt pszichoterápiára sem.

Van akinek jót tesz,van akinek felesleges.

Kipróbálhatod,veszíteni nem veszítesz vele.

A pánikbetegség amúgy sem kifejezetten egy külön betegség,hanem valaminek a következménye.

Valami rossz a környezetedben,és ha az nem változik meg,akkor sosem fogsz meggyógyulni ebből.