Szorongásos neurózis és pánikbetegség legyőzhető-e végérvényesen, hogy többet ne kelljen már vele foglalkozni?

Talán kicsit hosszú leszek, de talán megérti, aki ebben szenvedett: múlt nyáron kezdődött, hogy egyszerre csak azt

vettem észre, hogy már a munkámat sem tudom ellátni rendesen, mert állandóan azt éreztem, hogy beleszédülök a képernyőbe (irodai pc meló). Aztán jött egy nem is tudom, minek nevezzem, bizonytalan térérzet, egyensúly zavar, főleg ha nagyobb tereken kellett átmenni, pl. a munkahelyi gyárudvar. A felsőtestem mintha nem lett volna, olyan könnyűnek éreztem s ez feszültséggel, szorongással járt.

Aztán jött a tenyérizzadás, nehezített légzés, meg - megszédülés s egyszer csak egy hipermarketből kifelé jövet a parkolóban egy csúnya pánikroham, alig tudtam a kocsiban

megnyugodni s hazavezetni. Na gondoltam, ennek fele sem tréfa, bejelentkeztem Győrbe egy homeopátiás szakorvoshoz,

az felírt 4 féle homeopátiás szert, arsenicum, borax stb., volt amit mindennap 2-szer, volt amit csak szombaton, ill. vasárnap egyszer kelett szedni. De én eleve szkeptikusan álltam hozzá, de azért nekikezdtem a kezelésnek. De még azon a héten a pánikrohamok újra jelentkeztek, s végül már ott tartottunk, hogy állandó felügyelet kellett mellém, mert ha valaki csak egy percre is kiment, mondjuk hátra az udvarra, már kezdődött az aggódás, pulzus fel, idegesség, aggódás, szörnyű volt na. Már a biciklizés se ment, ha el is indultam valahová, vissza kellett fordulnom, annyira felment a pulzus, ilyenkor ha megmértem 110 felett volt/perc. Aztán nem teketóriáztunk többet, a háziorvos javaslatára bejelentkeztünk a helyi sztk-ra egy fiatal, nemrég végzett pszihiáter nőhöz, aki csodák csodájára nem a régi, sokaknál galibát okozó szereket írta fel, lásd pl. xanax, frontin, rivotril, hanem egy bizonyos scippa nevű

szert, aminek ha lassan, de megjött a hatása, s szépen megszüntette a tüneteket. Most már nem kell kísérgetni,

bicajjal sem, otthon is egyedül merek maradni órákra stb.

S ez a szer nem okoz függőséget, mint pl. az említettek, mert csak reggel kell egy kis teával bevenni 15 mg-ot és kész. Ebből is látszik, ezt sokan mondták is, hogy az orvostudományt nem lehet megkerülni ilyen mindenféle alternatív gyógyászattal. Júniusban lesz egy agykontroll tanfolyam itt helyben, M.óváron, szerintetek jelentkezzek rá, megéri? Valaki járt már így, mint én? Mi segített IGAZÁN? Néha még van egy kis "majré", aggódás, de mindig

mondom magamnak, hogy: nem szabad, nincs rá okod, irreális, már vége, kész, ilyeneket, ez is segít talán.

De azt is hallottam, nem szabad csak és kizárólag a gyógyszerekben hinni s hozzá nem tenni semmit, hanem akarni is kell a teljes felépülést, gyógyulást.

Amikor volt ez a nehéz légzés meg szapora szívverés, elmentünk mi (azért a többes szám, mert az ősökkel élek)

mindenféle dokihoz, tüdőgyógyászat, belgyógyászat, 2 kardiológus, de minden lelet negatív volt, az egyik szív-

specialista felírt nebibétát is, hogy beszabályozza a szívverést, akkor meg alig ment 60/perc fölé. Azt még leírom, hogy rehabilitált vagyok, 2-szer operáltak gerincferdüléssel, az elsőn 12 órán át feküdtem a prof kése alatt a másik már csak 6 órás volt. Mégis visszamaradt 72 fok, meg egy kis bordapúp, de ez már nem zavar semmiben, minden évben kontroll a Szent Jánosban, így tudom, hogy a tüdőknek van elég hely, mert volt 2 ismerősünk is, akiket viszont nem operáltak meg és 50 x éves korukban haltak meg mert a gerinc egyszerűen elnyomta

a tüdőket. Nem szeretnék így járni. A professzor csak szólna, ha gáz lenne, nem? Meg azt is mondta, hogy "Péterkém, neked legközelebb 83 éves korodban lesz légzési

nehézséged, előbb nem". De akkor miért érzem néha, hogy mintha nem lenne elég levegő és sóhajtanom kell egy nagyot? Lehet ez még a szorongásból maradt vissza? Vagy még mindig túl sokat foglalkozom magammal. Bocsesz a hosszért, de ezeket le kellett, hogy írjam, köszi hogy

végigolvastátok, aki tud, szóljon hozzá, minden jó tanács segíthet a teljes gyógyulásban, üdv!