Lámpalázas, izgulós típus vagy?

Én sose szerettem középpontban lenni, szerepelni. Ideges vagyok, félek, hogy össze-vissza fogok beszélni. De kell ilyen helyzetben lennem (előadásokat tartani). Még mindig nem szeretem, nem szoktam meg, de mindig arra gondolok, hogy soha nem történt semmi baj, nincs miért izgulni. Próbálok nem foglalkozni vele. Most már azért jobban viselem, mint legelőször, de nem az igazi még mindig.

Szüleim nem ilyenek. Ők sem kifejezetten szereplős típusok, de azért magabiztosabbak mint én.

A lámpaláz egy teljesen normális és természetes dolog.

Én kamaszkoromig nagyon izgulós voltam, még az osztályom előtt is utáltam szerepelni. Aztán picit "erőltettem" a dolgot, direkt vállaltam szerepléseket nagyobb nyilvánosság előtt és apránként megszoktam, később olyan munkám lett, amiben gyakran kell sok ember elé kiállnom, nyilvánosan beszélnem, interjúkat adnom. Ettől függetlenül egy-egy új helyzetben a mai napig elfog a lámpaláz. Nemrégiben kezdtem amatőr színjátszásba, és a fellépés előtt nagyon is izgultam (a felsorolt tüneteket mind produkáltam), pedig hidd el, rutinos szereplő vagyok! De ez a helyzet új volt számomra, ezért izgultam - és az összes társam is.

Ami a gyermekemet illeti: ő az első színpadi fellépéseikor egyáltalán nem izgult, neki teljesen természetes volt, hogy sok ember előtt színpadra kell állnia (6-7 évesen). Aztán idővel ő is "megtanulta", hogy mi az a lámpaláz, szerintem a társairól ragadt át rá. Most már minden nyilvános szereplése előtt van valamennyi lámpaláza, de ez nem akadályozza meg, sőt, inkább hergeli.

Szóval szerintem ne aggódj a lámpaláz miatt: termelődik az adrenalin, ami teljesen normális és még fokozza is a teljesítményt! Nem az a lényeg tehát, hogy leküzdd az izgalmat, hanem az, hogy megtanuld a javadra fordítani - és a gyerekednek is tanítsd ezt meg.

(Egyébként a fellépésem előtti izgulásomban a 10 éves lányom volt az, aki tanácsokat adott nekem, mondván, ő most olvasta a Tudorkában, hogy mit kell kezdeni a lámpalázzal. :) Nagyon cuki volt, amikor "elemezte" a tüneteimet és ellátott okos ötletekkel - pl. hogy egyek csokit a fellépés előtt, mert az segít. :) )

Szerintem azért van hogy az évek mulásával kialakul a gyerekekben a lámpaláz ,mert ahogy nőnek egyre inkább megtanulják mások szemével szemlélni saját magukat ,mig az elött csak a saját perspektivájukat ismerték ,ezért tudasul bennük hogy bizonyos cselekedeteik ,mozdulataik a kivül álló számára nevetségesenk ,viccesnek vagy ügyetlennek tünhet(igy izgulni fognak a szereplés elött ..stb)

Ezzel azt akarom mondani hogy nem feltétlenül a te hatásod miatt lámpalázas a gyerek.