Mi bajom lehet? Miért rettegek az emberektől?

Nem bírok emberek között lenni, mert hatalmas megfelelési kényszer van rajtam, állandóan úgy érzem, minden mozdulatomat ellenőrzik és véleményezik magukban - természetesen negatívan, pl. megint itt van ez a béna gyerek, megint rosszul csinálta meg ezt vagy azt. A szemükbe sem tudok nézni, mert úgy érzem, keresztüllátnak rajtam, és észreveszik, milyen gyenge és magatehetetlen vagyok. Ha valami negatív dolog ér, pl. konfliktushelyzetbe kerülök és ki kellene állnom magamért az a pokol, de elegendő az is, hogy ha valaki csak félreérthetően néz rám, máris hetekig sőt akár hónapokig agyalok azon, hogy vajon tényleg volt-e az illetőnek valami baja velem vagy sem. Hiába koncentrálok arra, hogy ne is foglalkozzam a dologgal, a gondolat újra és újra visszatolakodik a fejembe főleg olyankor, ha valami pozitív élmény ér - mintha az elmém nem akarná hagyni, hogy kicsit is jól érezzem magam. Nem tudok "önmagam" lenni, egyedül a szobámba zárva a gép előtt érzem kiteljesedve magam. Barátom 1 van, barátnőm még soha nem volt.

Az eszemmel sejtem, hogy ezek valamiféle tévképzetek, illetve ha nem is, akkor jelentősen túlreagálom őket, mégsem tudom elzavarni ezeket a bántó gondolatokat. Mindenért magamat hibáztatom, ha valaki csúnyán rám szól, mint egy kivert kutya olyan leszek, épp csak nem nyüszítek. Ilyenkor bármilyen megalázó is a helyzet, annyira elborítja az elmémet a félelem, hogy képtelen vagyok a legkisebb mértékben is kiállni magamért. Utána pedig jön a végtelen agyalás és értelmetlen helyzetelemzés.

Mi bajom lehet? Kb. 8 éve van ez, de csak mostanság tudatosul bennem, hogy ez nem normális állapot. Nem tudok idegen emberek, de még sokszor rokonok közelében sem lenni, mert tudom, hogy mindig el kell nekik játszanom, hogy jól érzem magam, amire semmi energiám nincsen. 8 éve volt egy eset, amin nehezen tettem túl magam (egy osztálytársam nagyon megvert rengeteg ember szeme láttára, én meg egész hátralévő nap sírtam), előtte kifejezetten vidám gyerek voltam, talán itt romolhatott el bennem valami? Kérlek mondjatok valami értelmes tanácsot, mert ilyen félelemben nem akarom a hátralévő életem leélni. 21/f