Hogyan tudnék még jobban depressziós lenni?

Az önimádástól eltekintve szerintem úgy átlátsz rajtam, de hát ja így a mazoizmust átgondolva meg jókérdés magam se értem teljesen magam. Utálom magam, sokat hazudok magamnak és próbálom közbe minél lejjebb sodorni magam a lejtőn. Erre példa az érettségim biztos nem fog már sikerülni, mert nem fogok rá tanulni, hogy még rohadtabbul érezzem magam. De ha ez se lesz elég, hogy véget vessek az életemnek akk ja nagyon-nagy mazoista vagyok. A személyiségem meg kb általános iskola óta romlik. Asszem azóta vannak szuicid gondolataim. Szóval úgy összegezve lehet, hogy tudom, hogy milyen vagyok csak hazudok magamnak vagy nem értem magam miközben azt hazudom hogy értem magam. Eléggé ellentétes vagyok. Szeretek nevetni, de sírni is szeretek. A fájdalmat nem szeretem ha kevés, de ha sok akkor se, de örülök neki ha sok, hogy egyre jobban zuhanok miközben, utálom magam hogy milyen vagyok. Önsajnálat azis van biztos. Ha egyszer valaha megérteném magam, hogy igazán mit is akarok, milyen vagyok az jó lenne. Sokat gondolkodtam milyen lenne a halál után, velem, családtagjaimmal barátokkal stb. Majd meglátjuk, hogy most csak átverem magam azzal, hogy öngyilkos leszek-e vagy folytatom tovább ezt a mazoista életmódot (vágom magam alatt a fát). Sok összevisszaság ha ezt valaki kitudja fejteni az egy zseni. Talán lerövidítve, nem akarok meghalni (ha folytatom csak szenvedek) , de nemakarok nem meghalni (ha befejezem talán többet nem szenvedek, de mások fognak szenvedni). A második miattt alakult ki bennem az, hogy mégjobban kicsesszek magammal, hogy utána ne érdekeljenek mások. Eléggé kifordult egy elmém van, de na nemvéletlen utálom magam. Ha nem találok több módot, hogy rosszabb legyen az állapotom akkor majd érettségi után kiderül milyen leszek.