Kívántátok már azt, hogy meghaljatok?

Alapvetően egy életvidám ember vagyok, sokan ezt emelik ki jó tulajdonságomnak.

Mint mindenkinek nekem is vannak azért szomorúbb pillanataim. Talán egyszer volt az, hogy azt mondtam "Az lenne a legjobb ha öngyilkos lennék.", de tudtam, hogy úgysem tudnám megtenni, mert ahhoz túlságosan szeretek élni, még akkor is ha abban a pillanatban éppen kilátástalan volt minden.

Röviden és tömören az ok: egy fiú zaklatott és én meg magamat hibáztattam.

Most már minden rendben van és nem akarom eldobni magamtól az életet. :)

Na és veled kérdező mi a helyzet?

Én nagyon kívánom már... 10 éves korom körül kezdődött az érzés és máig tart, (21 vagyok)de tavaly rátaláltam a biztos mószerre és talán idén megteszem.

Társadalmilag nulla vagyok, volt egy munkám két hónapig azt is hagyjuk milyen és múlt héten megköszönték hogy náluk dolgoztam. Tanulok, de a suliban senkivel sem vagyok jóba és egyszerűen elrettent az hogy a tanar mennyire pozitívan különbözteti meg a csacsogós kis rb...kat, az összes többivel meg nem olyan vagy bunkó. Emellett még bulemiam van es mindig felek valamitol de azt inkabb nem kozolnem... Talan iden tényleg meg fogom tenni.

21/L

Igen,kb.10 éve volt,egy liftben,azt kívántam magamban,bárcsak meghalnék végre,erre elkezdett fájni a szívem....rájöttem hirtelen,hogy úgyis egy gyáva sz...r vagyok:D

36/f

Ősszel befulladtam de rettenetesen.Míg ideért a mentő azt kívántam mikor lesz már vége s hullok le jótékony semmibe. Akkor én nem gondolkodtam hogy mit érek s mit nem...csak vágytam hogy véget érjen az egész bármi áron.

Magamon tapasztaltam hogy olyan erős az elemi erővel feltörő életösztön hogy moraizgatással lehet következtetésre jutni de a döntő pillanathoz ez édes kevés. Vén hülye vagyok amúgy a teljesség kedvéért.

Napi szinten. Általános iskolás koromban először... talán. Van munkám, ebből a szempontból tevékeny életem van. Szeretem is csinálni. De legbelül egy nagy semmi vagyok. Nincs jövőképem, társadalmi kapcsolataim nulla. Amit az első írt, azt mintha rólam mintázták volna. Annyi ártatlan hal meg balesetben, napi szinten kívánom bár én lennék az, értem nem lenne kár. Nem mernék öngyilkos lenni, főleg azért mert nem bízok benne, hogy összejönne. Ha begyógyszerezném magam, a mentők kiérnek megmentenek utána csak a komplikáció van... Ha leugrom valami magas helyről, amilyen szerencsém van túlélem és egy életre nyomorék leszek, hogy aztán más pelenkázzon. Kösz nem.

Mo-n sajnos nem lehet legálisan éles fegyverhez jutni, így esélytelen hogy fejbe lőjem magam.

Talán egyszer én leszek, aki végzetes balesetet szenved és vége az értelmetlen életemnek.

24/N