Mentális betegség miatt munkaképtelenek! Ti hogyan rázzátok le a zaklatókat?

Azt mondta "emiatt nem fogják leszázalékolni"

De én ezt nem is kérdeztem meg tőle,csak azt mondtam neki,hogy én emiatt nem vagyok teljesen munkaképes,mint mások,mivel korlátozottak a lehetőségeim.

De azt mondta,hogy ő nem fogja ezt megállapítani.

Gondolom fél,mert biztos őt is felülvizsgálja valaki.

Másiknál is voltam,az meg tovább akart küldeni,hogy "ő még ilyesmivel nem találkozott,és másokra tukmált".

Jártam pszichoterápiára is,de nem használt semmit.

Arról már nem is beszélek,hogy a háziorvosom meg annyival elintézte,hogy "higgyek benne".Meg ilyen vallásos könyveket adott nekem.

Hiába mondtam neki,hogy én ateista vagyok,és mi köze a vallásnak az én betegségemhez,akkor is folytatta ezt a vonalat.

Gyógyszert még nem szedtem,mivel ezek a tünetek nem kizárólag akkor állnak fenn,ha szorongok.

És attól is félek,hogy rászokok erre,amivel még nem is lenne baj,ha tudnám,hogy enyhítik a bajt,de sajnos max kevesebbet szoronganék,de az alap betegségem ettől nem múlna el.

Nem tudok sajnos hosszabb időre kimozdulni a lakásból.

Ezért is csúsztam a fősulin is,mert nem tudtam minden órára bemenni.

Ezért örültem volna,ha megállapítják,hogy megváltozott munkaképességű vagyok,hogy egyszer,ha már a szüleim nem élnek,akkor legalább majd egy olyan helyen tudjak dolgozni,ahol nem kell magyarázkodni azzal kapcsolatban,hogy betegségem van.

Teljes munkaidőben sosem fogok tudni dolgozni,ezért szeretnék még tanulni olyan területen,ahol bedolgozással is alkalmaznak,így otthonról is dolgozhatnék.

De iskolába is csak estire tudok járni emiatt,nappalira nem.

Nem agorafóbiás vagyok,csak a betegség jellege miatt nem tudom hosszabb időre lehagyni a lakást.

Nem az utcára félek kilépni,vagy ilyesmi.

Anyagcserével kapcsolatos problémák.

Szociális szorongás.

Illetve nyomásnak érzem az időt is.

Állandó szorongást érzek,ha valahová időre kell mennem,hogy elkések,és a tudat,hogy ott kell lennem egy idegen helyen fél napig úgy,hogy fájdalmaim vannak.

A háziorvos azt is mondta,hogy ha valaki hosszútávon így él,akkor jó esélye van más betegségek kialakulásának is,pl az egyik rokonomnak most volt daganatos betegsége.

Sajnos részben ezek a személyiségem részei.

Nem érzem magam biztonságban csak olyan térben,ahol nincsenek emberek és csak én vagyok.

Nem tudok wc-re menni,csak a saját otthonomban.

Úgy sajnos meg nem lehet élni,hogy egész életemben katéterezzem önmagamat,mert teljes tönkrevágja idővel a húgycsövet.

Ez mellett alvászavarok is vannak,nem tudok aludni sem,ha tudom hogy másnap egy idegen helyre kell mennem.

Felsőoktatásba is úgy jártam,hogy alig aludtam valamit és volt,hogy az előadóteremben elaludtam a kimerültség miatt.

Heti 1-2 napot ellehet viselni,de heti 5 egymást követő napon nem bírnám már.

Ha telefonon kell beszélnem idegenekkel már attól is elkezd verni a szívem,izzadok.

Ennek ellenére volt olyan rokonom is,aki telefonon hívott fel és zaklatott,hogy miért nem döglök meg.

Ettől félek én is.

Az egyik nagynéném szintén mentális betegségekkel küzd.

Apám ikertestvére.

Nála is szorongásos zavarok vannak.

Ő már van,hogy 2 db frontintól sem tud elaludni.

De őt már 20 éve leszázalékolták.

Az érettségi előtt is volt pánikrohamom,de nem mertem bevenni nyugtatókat,mert féltem,hogy tompítanak,és nem fognak eszembe jutni a dolgok.

Legszívesebben egyedül élnék,de sajnos részmunkaidőből nem lehet megélni,még saját lakásban sem,nehogy albérletben.

Alkoholt soha nem fogyasztottam.

Attól is félek,nem akarok öntudatlan állapotban lenni.

Meg volt a családban alkoholista is,aki ebbe halt bele,számomra nagyon taszító.