Mi a véleményetek egy olyan anyáról, aki lelkileg zsarolta a fiát öngyilkosággal?
Ez egy régi történet, még édeanyám mesélte mikor élt. Nem tudom miért, de eszembe jutnak néha azok a történetek amiket elmesélt annak idelyén és elgondolkoztat. Volt az életében egy férfi, aki nagyon tetszett neki, művész lélek volt, zongoraművész. Édesanyám gyerekkori állma volt, hogy zongorázni tanúljon és szerette is a zongora előadásokat. Valószínűleg ezért kereste ezen emberek táraságát. A lényeg, hogy egymásba habarodtak rövid időn belül, de Édesanyám nem tudta azt, hogy a férfi anyja milyen. Amikor a férfi felvitte magához és közölte az édesanyjával, hogy feleségül veszi Édesanyámat, a nő teljesen kiakadt. Kiment és egy lavorral meg egy nagy konyhakéssel tért vissza a szobába és azt mondta ő most felvágja akkor az ereit. Ő a fiát, a saját tulajdonának gondolta. Édesanyám megrémült és azon nyomban el is futott. A férfival is megszakította a kapcsolatot, annyira megijedt ettől a szituácótól. Szerintetek mit lehetett volna tenni? Érdemes együtt maradni egy ilyen férfival vagy sem? Anyu attól is tartott, hogy milyen géneket örökölt a férfi és így hogy lehetne vele családot vállalni. Inkább elfutott. Nekem furcsa. Megértem a férfit is, hogy nagyon nem mert az anyja ellen tenni, mert ha tényleg megöli magát, azt a férfi nem tudta volna feldolgozni, főleg hogy művészlélek érzékenyebbek is. Gondolom az anyja ezt tudta és ezt ki is használta. Így ez a szerencsétlen férfi egyedül is maradt, miután anyja meghalt. Ami még érdekes a történetben édesanyám egyetlen egyszer állmodott róla, az is csak annyiról sólt, hogy csörög a telefon, felvezszi és ez a férfi szól bele. Majd párnapra rá, anyu meg akarta keresni és mikor kitudakolta elérhetőségét kiderült pár napja halt meg a férfi is :/
Szerintetek egy olyan anyával, aki érzelmileg ennyire zsarolja a gyerekét, mit lehet csinálni?
Nézd, az ilyen problémák nem genetikailag öröklődnek, hanem a szocializáció során. Nagyon sok ember nő fel diszfunkcionális családokban, és számukra ez szinte természetes, hiszen kisgyerekkoruk óta áldozatai a szülői manipulációnak. Ha a férfi akart (tudott) volna változtatni a helyzetén, akkor megtehette volna, például azzal, hogy elköltözik az anyjától. A gond azonban az, hogy az ilyen diszfunkcionális kötelékből az ember nehezen szabadul, nem látja reálisan a helyzetét, a lehetőségeit: a szocializációja determinálja az életét.
Anyukád azonban jól döntött: egy ilyen anya mellett nem lehet "normális" emberré válni, valószínűleg idővel kibukott volna, hogy a férfival is vannak gondok. Ezen azonban kizárólag ő maga tudott volna változtatni, ha egyedül nem, akkor szakember segítségével.
Azt azonban rosszul látod, hogy az anyja tudta, hogy milyen a férfi és ezt használta ki: pont az anya tette olyanná, amilyen. A férfi pedig nem küzdött, nem lázadt fel ez ellen és nem törekedett az érzelmi leválásra.
A kérdésedre válaszolva, hogy mit lehet csinálni egy ilyen anyával: másokat nem tudunk megváltoztatni, csak saját magunkat. Aki ilyen helyzetben van, annak én biztosan azt tanácsolnám, hogy forduljon pszichológushoz, építse fel az alapoktól önmagát, a személyiségét és ezáltal képessé válik kiállni önmagáért, nem fog többé engedni az érzelmi zsarolásnak. Ettől pedig az anyával való kapcsolata is automatikusan megváltozik (több lehetőség van, az anya reakciójától függően: vagy teljesen megszakítja vele a kapcsolatot, vagy az anya képes valamennyire változni a gyermeke változásai révén és jobb lesz a kapcsolat, vagy nem történik érdemi változás, de három lépés távolságot tartva képessé válnak egymással kapcsolatban maradni - ez esetben azonban az anya manipulációja már nem lesz olyan hatással a gyermekére).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!