Az ember kitud csak úgy "égni" lelkileg?

Ne pszichiátert keress. Hanem pszichológust.

Esetleg valamilyen lelkészt (bár ezt csak óvatosan javaslom, mert biztos lesz olyan, aki leugat ezért).

Ez aztán igen!

Te drogozol, alkoholizálsz és még gyógyszert is veszel be rá, és akkor még frankón csodálkozol, hogy kiégett állapotba kerültél???

Fiam, ha te CSAK füveznél, akkor is kiégett állapotot érted volna el, megsúgom. A fű ugyanis PONT ezt a hatást éri el. A többi még ehhez gyönyörűen hozzácsapódik, hát gratula! Minden 23 évesen......... Elszomorító, komolyan!

Te arra nem gondoltál, amikor először nyúltál a pohár után, hogy ez így nem lesz jó? Ezzel nem oldasz meg semmit?

A fű önmagában okozhatja a következőket is: depresszió, pánikroham, izgágaság, agresszió, paranoia, összeesküvés elméletek, skizofrénia, soroljam?? Ezekből egy is elég lenne.

És akkor erre még rájön a pia és az amúgy is antidepresszáns, meg nyugtató, stb.

Amik - amúgy - szintén rászokáshoz vezetnek, és a fűhöz hasonlóan okozza a pszichés elváltozásokat!

NANÁÁÁÁ, hogy kiégett vagy! Erre nem is lehet mást mondani, le is szokták írni füves oldalakon, - ha csak a füvet magát nézzük -, hogy KIÉGÉSHEZ vezet, és pszichés elváltozásokkal körítve amiket leírtam, úgyhogy yesss, igen, rájöttél fiam, hogy mi a bajod, pont ez...

De akkor még az alkohol és a nyugtató, antidepresszánst nem számítottuk hozzá!

Fiam, te önmagad egy kész drogtelep vagy! Nem semmi, így Pestiesen szólva!

Hatalmas pucerájt kéne csinálnod magadon, ha nem akarsz ilyen alja módon vergődni hátralévő életedben és az alvilágban, bűnözés útjára lépni (ha eddig még nem tetted).

Szerinted ki akar így majd normális csaj lenni veled??? Ez se érdekel?

A mostani az mit szól? Vagy ő is "partner" ebben? Mert akkor gratulálok, hogy "egymást motiváljátok", és ő is ugyanúgy drogozik, szétbarmolja magát.

Ááááááá........

Ásó, kapa.

"Ha "Tiszta" vagyok rángatózik a lábam, nem tudok aludni, fent vagyok néha egész éjszaka, 1-2 órákat alszok csak max, a szemeim sötétek, annyira elkezdtek beesni."

Ez a sokminden mikor kezdődött, mármint mióta vered szét magad? Mennyi ideje?

Persze, hogy rángatózik, mert elvonási tüneteid vannak, és tiszta idegbeteg lettél a sok drogtól, nyugtatótól, antidepresszánstól, italtól.

Szétcseszte a központi idegrendszeredet is. Te már nem nagyon vagy ember, ép meg aztán egyáltalán nem!

Talán nem is leszel soha, mindezt kemény 23 évesen. Amikor másnak még ott van a tojáshéj a valagán.

És azért nem tudsz aludni már, mert ezek nélkül már nem tudsz semmit se csinálni. Függő vagy, nagyon durván. Ha nem szísz, nincs pia, nincs gyógyszer, akkor rángatózik a lábad. Gratula.

A beesett karikás szem pedig azért van, mert drogozol, nem az alvás hiánya miatt. Tipikus drogos tünetek, bármelyikről megmondom.

A szád, fogaid is belülről már rohadnak, szuvasak és elszíneződtek, barnásba kezd átmenni. Undorító..

Egy romhalmaz vagy. És ezt mind magadnak köszönheted.

Gondolom amiből ezt fenn kell tartani, inkább ezt meg se kérdezem, hogy miből teszed. Elég durva lehet az életed.

"Magam akarom leküzdeni a démonjaimat."

Ezzel csupán az a gond, hogy a démonok nagyon mélyen, a tudattalanban élnek bőszen elfojtva. Házilagos módszerekkel SENKI nem tud hozzájuk férni. Még a pszichológusoknak is előírás a saját terápia és a szupervízió, pedig ők szakmailag tisztában is lennének azzal, hogy hogyan lehet megküzdeni a démonokkal, viszont azzal is tisztában vannak, hogy ez külső tükrök nélkül lehetetlen. A saját tudattalanjához senki nem fér hozzá érdemben (max. bepillantást nyerhet bizonyos módszerekkel, de ez a feldolgozáshoz kevés).

Szóval ha tényleg szembe akarsz nézni a démonjaiddal, akkor kérj szaksegítséget, fordulj pszichológushoz (és ne pszichiáterhez).

Vannak az életben olyan műfajok, amik társ nélkül nem egyszerűen működnek: ilyen például a sakk, a boksz, a szex és a pszichoterápia is. Nyilván valamilyen szintig el lehet jutni egyedül, de messze nem ugyanaz az eredmény, mint amit egy társsal el lehet érni.

Most akkor a démonjaiddal akarsz megküzdeni, vagy tüneti kezelést szeretnél? A pszichiáter, aki gyógyszert ír fel, az utóbbit nyújtja, a gyógyszer vagy segít, vagy nem, de csak addig, amíg szeded, és max. a hangulatodon javít, a problémamegoldó stratégiád nem változnak tőle, nem tudsz megoldásokat találni.

Mondjuk annyit érsz el vele, hogy az alkoholt lecseréled a gyógyszerre: az egyik függőséget a másikra.

Azt a pénzt, amit alkoholra, drogra költesz, nyugodtan költhetnéd pszichológusra is. (A cigiről való leszokást - egyelőre - nem javaslom, mert a terápiázás nem a legmegfelelőbb időpont a leszokásra. Idővel persze lehet majd próbálkozni azzal is.)

Igen. Azért remegteted, mert idegbeteg vagy. Közelebbről ismertem egy ilyet, csak ő nem volt drogos soha. Gondolom, ha az lenne, csak rosszabbodna :)

Te is biztos könnyen gurulsz dühbe, és nincs önkontrollod.

Más: ha igazán komoly elhatározásból született ez az írás, akkor kénytelen leszel a szüleidet belevonni (nem tudom milyen a kapcsolat közöttetek), és összehívni őket és leülni velük komolyan, és elmondani nekik ŐSZINTÉN, hogy te most egy nagyon komoly dolgot szeretnél mondani nekik, és kéred, hogy segítsenek.

Először biztos felháborodnak, de ha normálisak, akkor belátják, hogy qrva nagy baj van, és segítenek.

Nagyon fontos a támogatás. Nem tudom képes leszel-e leszokni róla, de egy drogos, az mindig is drogos marad, ha már tiszta akkor is.

Bármikor életed folyamán, ha valami sérelem ér, vagy elszakad a cérna, vagy nyomás alatt leszel, bármikor nyúlni fogsz hozzá sajnos.

Vannak akik ezt meg bírják állni, mert nem akarnak visszacsúszni, de ehhez nagyon komoly elhatározás kell, és kitartás. Más jellem, mint amilyen most vagy.

De nagyon kevesen vannak.

A többség mindig vissza-vissza csúszik. Sajnos!!!

Szerintem is, a drog már csak a tünet kezelésekor került képbe.

Megmondom a frankót, kérdező, de nem leszel boldog tőle. Az a te bajod, hogy jólétben nőttél fel. Már gyermekként megkaptál mindent az élettől anélkül, hogy várni, küzdeni kellett volna bármiért is. A boldogság abból ered, ha valami sikerül. Minél nehezebben, minél több áldozat árán sikerül, annál nagyobb boldogságot tud okozni. Ami csak úgy az ölünkbe hullik, az legfeljebb pillanatnyi örömet nyújt.

Na most. Az ember a fejlődést szereti. Mindig előre, és egyre feljebb lépni. Ez vezérel mindenkit, akár tud róla, akár nem. Csak qrvára nem mindegy, hogy honnét indul az ember. Egy putriból van hova fejlődni, egy kacsalábon forgó kastélyból nem annyira. A fény csak a sötétben látszik. Csak ott okoz örömet. Aki verőfényes napsütésben nőtt fel, az észre sem veszi, legfeljebb akkor, ha 500W-os reflektorral közvetlenül a szemébe világítanak.

Érted, mit akarok kinyögni? Neked a hétköznapi örömök már nem nyújtanak semmit, ezért kell valami művi út,, ami felbolydítja a boldogsághormonokat.

Ki tud égni, igen. A kiégésnek fázisai vannak, időben kell észlelni őket, ennek utána tudsz olvasni.

Úgy tűnik, hiányzik valami a mindennapjaidból. (Valószínűleg ahogy fentebb írták, a kényelemben felnövés miatt maguk a megküzdési mechanizmusok is hiányoznak, de maradjunk a konkrétumoknál.)

Dolgozol egyetem mellett? Ha igen, érdekel a munkád? Az egyetem érdekel? A kapcsolatod jól működik? Van hobbid, rendszeres élményeid, amik hoznak valami újat? Akár egy séta egy nem megszokott útvonalon, egy új, vagány nadrág, akármi.

Nekem akkor volt szem- és lábrángásom illetve alvászavaraim, amikor extrém stresszes volt a munkám és a kapcsolatom sem működött. A magnézium szedése és néhány rövid utazás teljesen egyedül, ezek sokat segítettek, aztán szakítottam. A munkahelyváltás is érik.

Nyilván kattog az ember agya akkor, amikor látja, hogy valami nem jó, de keresi, hogy mi az és mit tehet ellene. Az önismeret és az életet alapjában érintő döntések meghozatala viszont nem megy bedrogozott állapotban, ezt én kerülöm.

Ha világgá nem is mész, elmehetnél pár napra pl. egy wellnessbe, úgy, hogy kikapcsolod a telefonod, nem viszel internetet.