Az ember kitud csak úgy "égni" lelkileg?

Nem sírni, vagy panaszkodni akarok, de valami nem okés velem. Viszonylag jómódú családban nőttem fel, vannak barátaim, párkapcsolatom lassan 4 éve (nem élünk együtt), egyetem végén vagyok, szóval elvileg mindennek rendben kéne lennie, de az utóbbi időben elkezdtem szétcsúszni. Egyszerűen nem is tudom hogy tudnám kifejezni magam. Valami hatalmas ürességet érzek magamban, sokat feszengek, és pörög az agyam múltbéli dolgokon, amiken nem kéne. (volt 1-2 esemény az életemben aminek a sebét most is hordozom, nagyon sok év után). Sokszor marcangolom magam, meg jönnek a hülye "mi lett volna ha" gondolatok. Először csak azt vettem észre, hogy folyton a pohár után nyúlok, és elkezdtem egyre több alkoholt inni, hogy eltudjak aludni, mert már az se ment csak úgy. Később már volt, hogy már ez sem segített, csak szenvedtem kb az ágyamban, különböző nyugtatókat szereztem ismerős által (rivo, frontin stb) és kezdtem el az alkohollal párosítani. Jött a dohányzás hozzá, aztán amikor már ez sem volt elég elkezdtem fűvel kombinálni, és azt vettem észre, hogy teljesen szétcsúsztam lelkileg mára. Van hogy egy normális estém az alkohol, nyugtató, fű kombó, és akkor azt mondom hogy jól alszok. Ha "Tiszta" vagyok rángatózik a lábam, nem tudok aludni, fent vagyok néha egész éjszaka, 1-2 órákat alszok csak max, a szemeim sötétek, annyira elkezdtek beesni. (ezt már páran észrevették) Ettől függetlenül ezekről a dolgokról konkrétan senki sem tud kb rajtam kívül (1-2 ember max, ők se teljesen mindent). Próbálom a családom és a párom elől is titkolni amennyire lehet, mert mindenki azt hiszi hogy rohadt boldog vagyok, és így beállítanék hogy amúgy nem, hát.... Magam akarom leküzdeni a démonjaimat. Pszichiáterhez kéne mennem? Kicsit úgy érzem kezdek begolyózni. Teljesen kiégtem lelkileg. Kb. legszívesebben fognék egy hátizsákot, és világgá mennék úgy, hogy senkinek nem szólok. Volt\van valakinek hasonló érzése? 23\f