Zavarnak az emberektől. Valami tanács, ötlet?

Már kiskorom óta zavarnak(picit félek) az emberektől.Ez az évek alatt egyre jobban látható rajtam.Odáig fajult a dolog,hogy becsengetni nem tudok(pl.magán tanáromhoz)

Nem szeretek mások szemébe nézni,nagyon kellemetlen érzés.Az ölelést és a puszit sem szeretem.Már a puszi hangját sem bírom.Ez talán húgomra vezethető vissza.Mindig összenyalt,nyálasasan adta a puszit,azóta undorodom tőle.Az ölelés meg kellemetlen.Ha valaki megöleli az anyukáját,akkor érez valamit ?Az baj ha én nem érzek semmit ?Ha valaki simogat(a hajam,vagy ruhán keresztül) akkor az nem zavar,de ha kimondottan a bőrömhöz ért,pl arcomhoz,akkor olyan furcsa érzés.

Félek az emberekkel beszélni,főleg ha nem nagyon ismerem.magántanárnál 1. alkalommal majdnem elsírtam magam :(

Van hogy csak úgy elhúzódom egyedül,mert nincs senki akivel igazán el tudnék beszélgetni,vagy csak nem szeretem azt a társaságot.

Mostanában egyre fáradtabb vagyok.Van hogy szinte be van dagadva a szemem a fáradságtól.

Vannak barátaim,velük elvagyok.Szüleimtől sem merek kérdezni(főleg ha fontosabb dolog).

A buszon utazás,tömegben sétálás nagyon zavarba ejtő,és kellemetlen,hogy annyi ember körülvesz,és szinte levegőt sem kapok.

14l

Valakinek van valami tanácsa ?Vagy valaki küzd hasonló problémával ?Mit lehet vele kezdeni ?

Lehet,hogy azért nem nagyon érzek szeretetet mások iránt,mert nem tudom pontosan,hogy mi a szeretet?(ez most biztos furcsa kérdése)

A válaszokat előre is köszönöm !