Lelkiekben hogyan készültetek fel a pszichoterápiára?

Felkészülésnek elég, ha megnyugszol abban, hogy ott átadhatod magad az érzelmeid szabadságának. Nem baj ha sírsz, nem baj ha dühös vagy, sőt, az a jó, ha előjönnek azok.

Terápia nagyon sokféle van. Te milyenre mész?

Nem kell (nem is lehet) rá felkészülnöd. Elég az első lépést megtenni, a többi menet közben alakul, hidd el.

Tudod a terápiának megvannak a maga fázisai, és a következő lépés mindig az előzőből következik. Amíg nem tetted meg az első lépést, addig nem is nagyon lehet elképzelésed a másodikról, harmadikról, stb.

Amikor én belevágtam, csak azt tudtam, hogy jobban akarok lenni, mint akkor voltam. Ha nekem akkor valaki elmondta volna, hogy milyen lépéseken kell ehhez végigmennem, akkor lehet, bele se vágtam volna (csak ha láttam volna előre a végeredményt is).

Egy jó terapeuta viszont segíteni fog abban, hogy mindig a következő lépésre tudj koncentrálni és hogy végig tudd csinálni. Ez a dolga! ;) Nyugodtan bízd rá magad a szakemberre, hidd el, neki nagy gyakorlata van abban, hogy kijelölje a terápia irányát és végigvezessen ezen a rögös úton.

Neked csak az első lépést kell megtenned, az pedig az, hogy keresel egy jó szakembert!

Sose felejtem el, amikor kb. a 2., vagy 3. terápiás ülésem után kb. 5 perccel jött egy olyan fejbevágó felismerés, ami miatt számomra egyértelművé vált, hogy bármi lesz is, végig fogom csinálni a terápiát és ami miatt hosszú időre a legfontosabb célommá vált, hogy változtassak az életemen. De ez nem volt még meg akkor, amikor szakemberhez fordultam! Kellett hozzá egy fontos felismerés, ami már a terápia eredménye volt.

Szia!

Én épp az első alkalmon vagyok túl, jövő héten lesz a második.

Én annyiban "készültem fel" rá, hogy rákerestem, mit is takar.

Mert számomra ijesztő ez a szó, mintha őrült lennék, és ezért kéne nekem terápia...

Vártam, de féltem is tőle.

Ezt el is mondtam az orvosnak.

Én eleinte gyors segítséget akartam, de már akkor is hetek óta szenvedtem. Csak mire rászántam magam, hogy elmegyek a háziorvoshoz gyógyszerért, eltelt több, mint 1 hónap.

Aztán ő nem adott gyógyszert, csak beutalót a pszichiátriára. Gondoltam magamban, én oda biztos nem megyek, oda őrültek járnak...

Hetek teltek el, mire bejelentkeztem.

És még akkor is 1 hónappal későbbre adtak időpontot.

Eltelt közel 3 hónap a tragédiám óta, amit egyedül, gyógyszerek nélkül töltöttem.

Azt hittem, már felesleges is elmennem, úgysem változik semmi.

A pszichiáter gyógyszert adott, bevallom, jól esik erre támaszkodni.

A pszichológus pedig szinte egy szót sem szólt (na jó, néha-néha egy kérdést tett fel), egy órán keresztül beszéltem, de 5 percnek tűnt. Semmi kérdés, semmi közlés a továbbiakat tekintve. A végén én kérdeztem, hogy hogyan tovább. Annyit mondott, majd megbeszéljük.

Sokat olvastam róla, első alkalomnál (de akár első 2-3-4 alkalomnál) ez normális, hisz még most ismer meg engem és a problémáimat.

Na de amiért írom ezt: mire hozzá eljutottam, már szedtem a gyógyszereket, és éreztem is a hatást. Olyan "mindent leszrok" hangulatom van azóta.

És úgy mentem el a pszichológushoz, hogy segíteni úgysem tud, mert a dolgaim nem fognak megváltozni, beszélgetünk kicsit, de én már tudok erről beszélni. Még gondolkoztam is, vigyek-e pzs-t, de nem vittem, mert meg voltam győződve róla, hogy tudok beszélni róla... hát nem egyszer sírtam el magam...

Nagyon nem vagyok túl rajta, és hiába meséltem már előtte több embernek szinte szó szerint ugyanazt, akkor is felzaklatott.

De ez is normális.

Szóval enné több nem is nagyon fog történni.

Kezet fogtunk, bemutatkoztunk, leült velem szemben, és annyit kért, meséljek, miért vagyok itt.

Várom a következő alkalmat, sőt tulajdonképpen a hosszú távú hatást várom, hogy mikre világít rá, amiket nem látok, pedig egyértelműek.

Azt is várom, hogy teszteket csináljunk, amikből a saját személyiségemet ismerhetem meg.

Sajnos nekem magánrendelésre nincs pénzem, így TB-s szakrendelésre járok.

Most sikerült 2 hétre időpontot kapnom, soknak tartom, de lehet jó lesz ez így, csak ennél ritkább ne legyen.

Szerintem jó úton jársz, hisz akarod a terápiát, ezért is írtad ki a kérdést.

SEmmi különleges előkészületet nem igényel. Időpontot kapsz, elmész. Majd ott alakul.

És egyáltalán nem baj, ha félsz. Szerintem az emberek 99%-a úgy megy oda, hogy fél.

Önmagától. Attól, amire rá fog döbbenni idővel.

De ez kell a gyógyuláshoz.

Kitartást!