Mi a kiút ha munkahely miatt pszichoterápiára szorulnék aminek feltétele lenne az azonnali felmondás de akkor meg miből fizetem a terápiát?

Rókafogta csuka. Nem írok regényt de olyan munkahelyem van amit szívből utálok sőt ezen már rég túljutva vagdalom magam öngyilkossági gondolataim vannak idegroncs vagyok. Mert ugye a képlet: ott kéne hagyni. Na de otthagyni csak akkor ha van másik. Másikat meg keresni kell. És ha keresek arra jövök rá hogy örülhetek még ennek is. Nem hogy más még jó hogy ez is van.

És még mélyebbre jutok Teljesen reménytelen a szabadulás hiszen hova? Max a híd alá. Mert más hely nincs (legalábbis nekem nincs sehova se kellek). Ne jöjjünk azzal hogy tele a profession állással. Tele. Csak nem én kellek oda.

Szóval elmentek pszichológushoz aki azt mondta: terápia, de nem az első hanem a nulladik lépés a munkahely azonnali otthagyása. Amíg ebben a közegben vagyok semmiféle változás nem várható a terápia értelmetlen.

Én meg mondom erre hogy oké még ma felmondok, de akkor el is búcsúztunk egymástól mert munka nélkül mégis miből fizetném a jó borsos terápiás óradíjat? Közmunkából? Max oda vennének fel, de havi 57-ből aztán nehezen perkálnék ki 6000-et/ó.

És itt meg is álltunk. Hát keresni kell másik munkát mondja a csóka. Oké, erre magam sose gondoltam volna…. keresni kell.

És amíg nem találok? Addig? meg ha találok is az jópár hónap lesz. Mert uyge olyan helyet ahol havi minimálbérért bohóckodok, olyat találok másnapra, de akkor no terápia. Minimálbérből erre nem futja.

Ha meg jól fizető helyet keresek na az tényleg hónapok. Jó esetben. Rossz esetben évet meghaladó. Még rosszabb esetben nem találok semmit.

Erre a csóka azt szajkózza hogy negatív hozzáállás! Hát ha így állok hozzá… félbeszakítom. Mondom lehet hogy negatív hozzáállás de pénzből él maga is. Mert ha maga belemegy hogy járok terápiára hitelre és majd ha lesz új heylem akkor fizetek hát megdumáltuk!

De maga tartaná a markát minden óra után. És miből fiizessek ha követem a tanácsát? Borítsak asztalt de azonnal mielőtt még felkötöm magam? És akkor indulhat a terápia? És ki állja? Mert én nem tudom ha asztalt borítottam.

De amíg nem borítok asztalt addig meg parttalan lenne a terápia ezt én is értem.