Szociális fóbiám van. Lehetséges?

Sziasztok! Először is szeretném kérni, hogy senki ne írjon sértő jellegű kommentet. Nincs szükségem rá. Csak azokat kérem, hogy válaszoljanak, akik tényleg tudnak segíteni. Köszönöm.

Én egy 18 éves, utolsó éves gimnazista lány vagyok. 2-3 hónapja szembesültem azzal, hogy a problémám, amivel már évek óta küzködöm, az bizony a szociális fóbia. Gondolom sokan hallottatok már erről a problémáról. Kiskoromban is már a csendesebb, visszahúzódóbb fajta voltam. Azonban ez az évek során megváltozott, és van egy nagyszájú, szókimondó, magabiztos énem is, amit nagyon szeretek, mert akkor úgy érzem önmagamat adom, amikor jól érzem magam. Viszont van egy nagyon gátlásos, csendes, szorongó énem, aki mindenkinek meg szeretne felelni és feszélyezve érzi magát bizonyos emberek között. Rosszabb napokon ez szélesebb körökre kiterjed. Általában az iskolában van ez főként, ott érzem a szociális fóbia tüneteit nagyrészt. Nem merek megszólalni sokszor, zavarban vagyok, nem szeretek a középpontban lenni, stb... És annyira rossz ez. Mert tudom, hogy én valójában nem ilyen vagyok. Szeretnék az az önmagam lenni, aki gátlástalan, jól érzi magát a bőrében és nem fél kimondani a véleményét. Viszont valamiért ez nem megy, és egyre csak rosszabbodik a helyzet. Vannak jobb napjaim, de azok csak ideig-órákig tartanak. Sajnos nagyon negatív is lettem. Alig mosolygok, alig nevetek, pedig én köztudottan egy életvidám lány voltam. Bántottak is elég sokat a mostani osztályomban is, butának néznek, és a gyenge láncszemként vagyok számon tartva, mivel érzékeny vagyok és nagyon magamra veszem a bántásokat, főleg, mert önbizalomhiányos vagyok és nem szeretem magam, így meg aztán főleg. Igazából a fő problémám szerintem az, hogy nem tudok magammal megbékélni. Sose tudtam. Amióta tinédzser vagyok és iskolába járok, szerintem azóta van megfelelési kényszerem. Mind az iskola felé, mind magam felé, mind a többi ember felé. Úgy érzem, hogy ez a pszihés betegség meggátol rengeteg mindenben, főként önmagam kimutatásában. Mindemellett tudom, hogy több van bennem, nem vagyok ilyen kis szerencsétlen, béna, mint amilyennek tartanak, meg mint ahogyan viselkedem, de mindenen túlstresszelem magam. Érdemes pszichológust felkeresnem, vagy mit tanácsoltok, mit tehetnék? Tervezem az egyetemen való továbbtanulást, elég messze a jelenlegi lakóhelyemtől, reménykedve abban, hogy ott majd új életet kezdhetek és a környezetváltás segíteni fog. Várom a segítő szándékú válaszolókat! Ha bármire kíváncsiak vagytok még, amit esetleg nem említettem, kérdezzetek. Köszönöm! :)