Miért érzek bűntudatot?

Sajnos ez depresszió. Velem teljesen ugyanez van napok óta. Amik korábban érdekeltek, azok már nem vonzanak. Én sem vagyok ideges, nem iszom, nem szedek semmit, csak magamba vagyok zuhanva. Én könnyen elalszom, de sokszor felébredek. Szüleim még nem vették észre rajtam, de szerintem nem sok idő kell hozzá.

A kiváltó okok között van, amit az előttem válaszoló srác is írt, hogy én sem kellek sehová, másrészt a szociális életem nulla, nincs baráti társaságom, de még barátnőm sem.

Ha visszagondolok, milyen vidám, életörömmel teli ember voltam, még jobban magamba roskadok. Teljesen elment az étvágyam is, egyik nap telik a semmibe a másik után...

Nem gondoltam, hogy el lehet idáig jutni és velem is megtörténhet ilyesmi. egyelőre tudom kontrollálni magam, de félek, hogy bekattanok.

Ha felismerted, hogy baj van az már félsiker. Én is ebben a helyzetben voltam kb. egy hónappal ezelőtt, egy hétig majdnem csak feküdtem, semmi nem kötött le, semmi nem érdekelt, teljesen magamba roskadtam, mert tudtam, hogy ez nem én vagyok és nem tudom, hogy jutottam el idáig.

Alapjában véve egy vidám, kimozdulós lány voltam, de szeptember elején valami félrement kicsit és csúsztam le a lejtőn. December végén teljesedett ki, de szerencsére hamar felismertem és tudtam, hogy én ezt nem akarom. A januárt futással kezdtem, pedig elhihetitek, ha valaki nem szeret mozogni, az én vagyok. Rengeteget segít, már nem értelmetlenek a napjaim, kimozdulok és a negatív gondolatokat is próbálom kiverni a fejemből. Sok kitartás kell hozzá, de ne adjátok fel. Sok erőt kívánok!

Ha felismerted, hogy baj van az már félsiker. Én is ebben a helyzetben voltam kb. egy hónappal ezelőtt, egy hétig majdnem csak feküdtem, semmi nem kötött le, semmi nem érdekelt, teljesen magamba roskadtam, mert tudtam, hogy ez nem én vagyok és nem tudom, hogy jutottam el idáig. Csak bőgtem, hogy hogy lehetek ilyen szerencsétlen, már kényszergondolataim is voltak, sokszor azt gondoltam megőrülök, skizofrén leszek.

Alapjába véve egy vidám, kimozdulós lány voltam, de szeptember elején valami félrement kicsit és csúsztam le a lejtőn. December végén teljesedett ki, de szerencsére hamar felismertem és tudtam, hogy én ezt nem akarom. A januárt futással kezdtem, pedig elhihetitek, ha valaki nem szeret mozogni, az én vagyok. Rengeteget segít, már nem értelmetlenek a napjaim, kimozdulok és a negatív gondolatokat is próbálom kiverni a fejemből. Szintén január elején felkerestem egy pszichológust is és már csak a tudat, hogy teszek magamért változtat a dolgokon. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy agyban dől el az egész és az lebeg a szemem előtt, hogy újra olyan akarok lenni, mint egy fél évvel ezelőtt. Sok kitartás kell hozzá, de ne adjátok fel. Sok erőt kívánok!