Evek ota ongyilkos akarok lenni. Hogyan tegyem tul magam azon, hogy megeroszakoltak?

Regen tortent, tobb mint 3 eve. Ugy gondoltam, hogy idovel elmulik, de ugyanugy faj. Senki nem tud rola, mivel nagyon szegyenlem. Eleg nehez gyermekkorom volt, rengeteg problemaval, ebbol kifolyolag kulonc voltam, es egy "jo" celpont mindenkinek. Nagyon sok idot toltottem egyedul, soha nem volt mit csinalnom. Amikor betoltottem a 13. eletevemet, ugy dontottem, hogy tobbet adok majd magamra, megjelenesemre es a mindennapi hozzaallasomat a dolgokhoz is ugy probaltam megfaragni, hogy barati kapcsolatokat tudjak kialakitani. Ez okbol kifolyolag megismertem 13 evesen egy joval idosebb fiut. Nem ereztem iranta semmit, de valahogy erdekelt a tarsasaga, mivel semmi ilyesfajta fiu-lany barati tapasztalattal nem rendelkeztem, mint ahogy emlitettem eleg kulonc voltam. Nos, a rovid kifejtes erdekeben, (reszletekbe vegkepp nem szeretnek belemenni) elso alkalommal(nagyon rovid idon belul) ahogy eselye volt, az aldozatava tett. En nem akartam semmit(13 EVESEN, ezt kiemelnem, mivel nem az tortent, hogy "meggondoltam magam". Szo sem volt szexualitasrol.) Nos ahogy elkepzelhetitek, ez az egesz padlora kuldott teljesen. Sokaig aldozatkent tekintettem magamra, kesobb magamat hibaztattam mindenert. Szemelyisegem gyokerestol megvaltozott. Nem voltam az a visszahuzodo tipus tobbe ido elteltevel. Ugy gondoltam, a legrosszabb megtorent, ennel meg a halal is jobb, tehat mit veszithetek? Ugy sem erek semmit. Ido elteltevel nagyon nyitott lettem, ugy ereztem, hogy mostmar semmi "meglepetes" nem erhet. Nem is ert meglepetes, amikor 17 evesen megint megeroszakoltak. Es igen, mar annyira nem erdekelt semmi, hogy egyedul jarkaltam az ejszakaban olyanokkal, akiket aznap ismertem meg. Belecsusztam drogokba is. Mar vegkepp ugy ereztem, hogy nem erek semmit. Mocskos r*****nak tartom magam. En nem akartam senkinek sem az aldozata lenni, de az elso eset utan, mar "megszokottnak" tartottam. Ugy gondoltam, ez a sorsom, ezt erdemlem. Barataim nincsenek, csak kivagyok hasznalva(Nem, nem penz, hanem amirol eppen irok).

Nos igy a vegere, arra a kerdesre elore megadom a valaszt, hogy: Na, de ha mar igy hozzaszoktal, hogy megeroszakoltak, akkor miert akarod magad "tultenni" rajta?

Hat igen... Jo kerdest teszek fel sajat magamnak. Ugy erzem ezek az esetek gyokeresen megvaltoztattak az eletemet. Nem bizhatok senkiben, de mar valahogy megsem erdekel. Egyszeruen SEMMI NEM ERDEKEL. Ez a "problema". Annyira nem erdekel semmi, hogy minden nap felebredni is mar nehez(nem azert mert faradt vagyok, termeszetesen). Egyszeruen erzem, hogy kezdek megorulni, mar masok erzelme sem erdekel. Barkire rataposnek, meg arra is aki segiteni akarna, mivel soha nem segitett senki, es nem vagyok tisztaban a pozitiv erzelmek fogalmaval, mivel soha nem volt semmi, aminek igazan orulhettem volna, soha nem volt senki akinek orulehettem volna, stb.

Tudom orult vagyok, ezert is hasznal ki mindenki. 2x volt ongyilkossagi kiserletem, de olyan szerencsetlen vagyok, hogy meg ez sem sikerul. Valoszinuleg valami belul meg visszatart, bar az a valami kezd elegge elgyengulni.