Beszélnem kellene erről a pszichológusommal vagy csak túlreagálom?
Lassan egy éve diagnosztizáltak borderline személyiségzavarral, amire antidepresszánsokat szedek és természetesen pszichológushoz járok.
Azonban vannak olyan "tüneteim" amik egyre inkább zaklatnak, mégsem merem őket felhozni attól tartva, hogy esetleg ezek teljesen normális dolgok én pusztán túlreagálom ő pedig lenézne e miatt.
Olyan tapasztalataim vannak, mint...
Általában sok stressz hatására általában szuicid jelenetek játszódnak le előttem. Nem látom őket konkrétan, azonban sokkal tisztábbak mint az ábrándozások, és az akaratom ellenére történnek.
Ugyan ilyen köztes állapotban "hallok" különböző hangokat párbeszéddarabokat.
Az elmúlt időben viszonylag sokszor, havonta talán egy-két alkalommal vannak disszociatív tüneteim. Ilyenkor nehezen vagyok képes gondolkodni, furcsán tekintek a körülöttem lévő világra, néha beszédképtelen leszek pár órára.
Végül paranoid gondolatok. Jobb esetben attól tartok csupán, hogy rólam beszél minden körülöttem lévő a hátam mögött, azonban voltak már elég meredek elképzeléseim is. Ilyenkor valamilyen szinten tisztában vagyok vele, hogy az amiben hiszek elképzelhetetlennek tűnik, mégsem bírom eldönteni valóban az e.
Valaki esetleg tapasztal hasonlókat? Mit kellene tennem?...
Köszönöm a válaszokat. :) A dissziciációt valamilyen szinten már megemlítettem igazából neki, amire elég kétkedő tekintetet kaptam válaszul. Pedig ez benne szerepel a kapott diagnózisom alap tünetei közt.
Így ezeket a tüneteket inkább megtartottam magamnak. Viszont ha ezek valóban mindennapos, normális dolgok, akkor jobb is talán, hogy így tettem. :)
Én beszéltem erről a dokimmal, bedugtak a pszichiátriára. (nekem nem csak leperegtek a dolgok, azt láttam, hogy párom szájából ömlik a vér, meg arra biztattak a hangjaim, hogy üljek vonatra és menjek vissza a gyerekkori házamba gonosz dolgokat csinálni. Amikor feleszméltem már a villamoson ültem. stb. Beijedtem és elég hülye voltam ahhoz, hogy meséljek róla a pszichoterápián. A kis mókus azonnal hívta az orvosomat, aki bevitetett a pszichiátriára és 2óra múlva már a zártosztályon próbálgattam, hogy van-e áram a konnektorban. Ciki volt, mert jelenetet rendeztem, amiért nem volt. Utána jóskilány voltam és 1.5 hónap múlva kieengedtek) Azóta SOHA nem mondom meg az igazat a dokijaimnak ^^
Ha lány vagy és érdekel, akkor írj priviben. (bocsi, a fiúktól félek)
22/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!