Pszichológushoz kéne mennem, vagy csak túlreagálom?

Számomra ismeretlen társaságban:

-korábban csak akkor volt problémám, ha személyesen beszéltem valakivel, amennyiben közvetett volt a társalgás, nyugodtan voltam képes válaszolni/reagálni, mostanában már attól is ideges leszek, ha interneten keresztül kell levelet írnom valakinek. (Arra is edzettem magam pár hétig, hogy ide írjak.)

-ha valaki hozzámszól, félek attól, hogy tulajdonképp nem is nekem szánta a mondandóját, ezért nem válaszolok hallhatóan, ezt pedig nyilván sokan félreértik

-ha muszáj beszélnem valakivel ideges leszek és görcsölök, de aztán elboldogulok valahogyan és kitalálom, mit szeretne hallani az illető (ilyenkor egy társalgás után végtelenül fáradtnak érzem magamat)

-gyakran olyan érzésem van, mintha ez nem is az én életem lenne, nem ezzel kéne foglalkoznom (arra, hogy mivel kéne, sosem tudok álaszolni)

-az utóbbi időben vettem észre (nem tudom, hogy korábban is csináltam-e), hogy ha nézek valakit, lemásolom az arckifejezését, ha pedig valaki engem néz, automatikusan fintorgok

-ha nevetést hallok, rögtön rosszul érzem magamat és legszívesebben elbújnék, mert biztos vagyok benne, hogy rajtam nevetnek

-Stb.

Számomra ismert társaságban (nem az összes találkozásra vonatkozik, nagyjából 65%-ra):

-olyan, mintha egy álomban lebegnék, amiben mindenkivel szemben ellenségességet érzek, ezt az érzést nem találom a sajátomnak

-általában sikerül normálisan válaszolnom másoknak, máskor viszont egyszerűen olyan szemét módon reagálok a legkedvesebb kérdésekre, hogy még én is meglepődök (ilyenkor is úgy érzem, mintha valaki más beszélne az én számmal és ha megkérdezem magamtól, hogy mi a fenéért reagáltam így, nem tudok válaszolni rá)

-bűntudatom van, de folytatom vele a veszekedést, mivel nyilván az én stílusomra ő is így válaszol

-szokásom nevetni veszekedés közben, pedig nem érzem magam boldognak

-volt már olyan, hogy egy olyan emberrel próbálkoztam, akit látszólag nem lehetett felidegesíteni, ezért megütöttem és még csak nem is éreztem rosszul magam utána, ez pedig megijesztett

-Stb.

(Elnézést, ha hosszú lett!)