Egy érzéketlen/pszichopata embert meg lehet/kell gyógyítani?

Mindig is jól alakította a társaság közepe szerepet, mivel mindig jófejnek adja elő magát. Még a felnőttek is imádják, mert olyan "kedves" meg "udvarias".Nem mintha igazából ilyen lenne, de tudja, kinek mikor mit kell mondani és hogyan, és jó emberismerő. Az egész élete egy színjáték, számára nem fárasztó, sokkal inkább szórakoztató megjátszani magát.

Mesterkélt "bájának" köszönhetően sok barátja van, akik gyakran fordulnak hozzá a problémáikkal, és mindig nagyon megértőnek mutatkozik, de amúgy teljesen hidegen hagyja őt a sopánkodásuk. Amikor éhező embereket lát, úgy van vele, hogy nem az ő feladata ételt biztosítani nekik. Pár éve látta, ahogy elütnek egy embert, de az sem zaklatta fel. Próbálta magát masok helyébe képzelni, de mindig arra jut, hogy nem vele fordult elő az adott dolog, szóval miért kéne érdekelnie? Számára felfoghatatlan, egyesek hogy képesek folyton mások sorsa miatt aggódni.

Egyébként van barátnője, egy nagyon szép lány, aki iránt szexuális vonzalmon kívül nem érez semmit, de mindig biztosítja róla, hogy imádja. Neki nem okoz gondot a hazudozás, nagyon hihetően adja elő magát.

Magas az IQ szintje, gyorsan tanul, jó a felfogóképessége, és nagyon találékony. Nagyon jó a reál tantárgyakban, sportokban.

Körülbelül 7 éves korában költöztek, és mivel a szüleinek folyton pakolnia kellett, sok időt töltött egyedül a lakható, de még nem teljesen kész házukban. Talált jegyzetfüzetet és kihúzófilcet, és onnantól kezdve azzal töltötte az idejét, hogy órákon át firkált olyan embereket, akiket épp kínoznak. Úgy gondolja, élete legkellemesebb időszaka volt, mert senki se zavarta és végre egyedül lehetett a morbid gondolataival.

Csak a kínzás gondolatára tud elélvezni, ha a barátnőjével épp szexelnek, akkor is szadista dolgokra gondol közben, mert egyszerűen attól indul be igazán.

Úgy 4 éves kora óta szokása gyújtogatni, meg rovarokat megcsonkítani/megkínozni/megölni, így vezeti le a vágyait. Úgy 6 évesen egy sérült madarat talált, és azzal is eljátszadozott, de utána inkább a rovaroknál maradt, nehogy balhé legyen, ha valaki rájönne esetleg, mit tett.

Könnyen felhúzza magát egyes dolgokon, például amikor valaki nem úgy néz rá, vagy nem az a véleménye valamiről, amit ő elképzelt róla. Ilyenkor késztetést érez, hogy megölje az adott embert, úgy érzi az adott ember összes cselekedete ellene irányul és ez az egész arra megy ki, hogy őt idegesítse . Persze ilyenkor ezt nem mutatja ki, továbbra is jó arcot vág, és senki se tudja, éppen mire gondol.

Egyébként is sokszor fantáziál erőszakos dolgokról már kölyökkora óta. Észre se veszi, és megint azon jár az agya, hogyan kínozná meg például azt a csajt, aki ott áll tőle öt méterre. Egyes képzelgéseit ahogy mondtam, gyerekként is lerajzolta. Kezdetben még elég egyszerűen, de egyre jobb lett és ma már precízen rajzol. Ezeket a rajzait gondosan elrejti.

Általában minden iskolanapon arról ábrándozik, hogy bárcsak meghalna/megsérülne valaki az iskolában vagy az iskola mellett, vagy rátámadnának valakire, mindegy, csak dobják fel valamivel a napot, az sem izgatja, hogy egy ilyen történéshez egy élő, érző embernek kéne "megszenvedni". Inkább egy "izgalmas" napot választana egy ember helyett.

Ezekhez a dolgokhoz talán a (valószínűleg pszichopata) apja is hozzájárult, aki gyakran verte, részben mert azt hitte, így kell tisztességes embert nevelni, részben a szadista hajlamait töltötte ki, részben meg a hatalomvágyát. Nagyon félt az apjától, gyakran bevizelt éjszaka. Az anyát csak ritkán ütötte meg a hapsi, és nem akartak elválni, mert annak ellenére hogy látta a nő, mekkora vadállat a férje, szerette, már csak a pénze miatt is. Aztán a gyerek 10 éves kora előtt feldobta a talpát, és ő borzasztóan örült neki, hogy meghalt az apja. Egyébként az anya is csak az apához viszonyítva jó szülő, mindig is magasról tett rá, mi van a gyerekeivel, az sem izgatta, ha a szomszéd szobában visítoztak, mert éppen püfölték őket. Mindig is ilyen hanyag volt.

A mai napig vannak visszatérő álmai arról, hogy megint egy pár éves kisgyerek, aki meneküli próbál az erőszakos apja elől, és ilyenkor általában a levegőt kapkodva, izzadságban úszva ébred. Olyan álmai is vannak, amikben ő maga kínoz vagy öl meg valakit, de ezeket természetesen nem sorolja a rémálmai közé.

Érdekes, hogy amikor valakit cs*szegetnek, a kérdésben szereplő személy nagyon felhúzza magát rajta, és ez nem a színjátéka része, mert erre tényleg allergiás. Állítasa szerint lehet hogy ez azért van, mert az apja amikor nem verte, akkor folyamatosan fröcsögött mindenkire, és ettől a mai napig hányingere van. Ez a tulajdonsága már ovodában is megvolt, ott gyakran még verekedést is kezdeményezett, ha valakinek kedve támadt oltogatni a másikat. Igazából ilyenkor nem a sértett felet sajnálja, hanem iszonyú dühös arra, aki pofázik, gondolom, mert az apjára emlékezteti.

Lehet, hogy bárkit szívesen megkínozna, de nem áll szándékában lelkileg kicsinálni valakit, igaz, szereti átverni az embereket, de a dolog megalázás része már nem érdekli. Senkit se akar megbántani, mert feleslegesnek tartja, a fizikai fájdalmat sokkal többre becsüli.

Folyamatosan vissza kell fognia magát, hogy ne ártson másnak, pedig neki az lenne az igazi élvezet, ha árthatna. Mindig mondom neki, hogy attól, mert rossz dolgokra gondol/vágyik, még nem kell rossz embernek lennie, de nem hisz nekem. Bízom benne, hogy nem kell rossz embernek lennie, hogy csak azért nem tud senkit se szeretni, mert nem tanult meg, hisz őt se szerették, hogy azért lett ilyen, mert kicsi gyerekként megjárta a poklot. De egyre jobban kezdek elbizonytalanodni. Attól tartok, hiába halt meg az apja, attól még ő ugyanúgy átélte azokat a borzalmakat, nagyon is emlékszik mindenre és ez a gyerekkor egy életre elrontotta. Nem lehet érzelmeket kicsikarni egy olyan emberből, akiből azok már réges-rég kivesztek.

Mindezt csak én tudom róla, és én nem köpöm be senkinek, mert régóta nagyon jól ismerjük egymást, ugyan én nem olyan vagyok, mint ő, de eg7y csónakban evezünk. Na meg ő is tud rólam egyet s mást, amit senki másnak nem kell tudnia, és megállapodtunk, hogy ha ő nem beszél senkinek az én dolgaimról, akkor én sem az övéiről, (ezért is ide írtam le ezt, mert itt névtelen maradok). Bocs hogy eléggé összevisszára sikerült ez a jellemzés, de igyekeztem minnél több dolgot elmondani róla. Van itt valaki, aki ezek alapján megtippelné, milyen mentális betegsége lehet? Szerintem magától értetődik, hogy érzéketlen és nem sok empátia szorult belé, ami részben a gyerekkori bántalmazásnak a következnénye . De bennem még az is megfordult hogy pszichopata, vagy legalább valami pszichopata hajlama van. Nem vagyok pszichiáter, de azt remélem, van itt valaki, aki jobban ért a témához, mint én. Plusz azt olvastam, hogy erre a "betegségre" nincs gyógymód, mert az ilyen emberek agyának egy része nem működik rendesen. Ez lenne a kérdésem: tényleg nincs rá gyógymód?

A fiú amúgy 17 éves lesz.