Rászoktam volna a Xanaxra? Miért nem tudok elaludni vele? Nem vettem be minden nap, és akkor is volt hogy csak felet. Ez rászokás lenne, amit lent leírok, vagy a lelki problémáim tünetei?

Ez a része talán idővel könnyebb lesz.

De a másik nem.

Sőt, lehet a lelki része sem, hiszen lassan kifutok az időből, már ami egy egészséges gyerek szülését illeti, és mi sokáig nem akartunk, de 12 év után úgy döntöttünk, jöjjön, és én már 33 éves vagyok. Sosem találok senkit, ezen persze lehet mosolyogni, mert mindenki ezt mondja, de ebbe a rossz házba nem is mernék idehozni senkit, és mire bárkivel eljutnánk a családalapításig... évek telnének el. Egy pasi menekül általában az ilyesmi elől, főleg ha még nemrég ismeri a nőt.

Nehezítésnek itt van egy öregember, tehát nyugodtan élni, szerelmeskedni sem lehetne.

A fűtés egy katasztrófa.

NIncs hobbim, nincsenek már barátaim sem. 12 éve még elég sok volt, de nekem a kapcsolat mindent megadott, és a barátokat leépítettem. Sokszor hívtak, de én lusta voltam menni, inkább az életem párjával töltöttem az időt, nem is volt másra szükségem.

Most is van 3-4 ember, aki meghallgat, de egyrészt 2 hónapja sírok nekik, már biztosan sok vagyok, és nem az én gondjaimat akarják órákig hallgatni, karácsony előtt.

A másik meg, hogy ők is 30 feletti, családos emberek, egyik helyen már van 2 gyerek, ő volt a legjobb barátnőm. Annyira eltávolodtunk egymástól, hogy a 2. gyereket nem is láttam még sosem, már egy éve nem hívjuk egymást.

A másik barátnőm épp terhes, neki ez élete legszebb időszaka, a harmadik épp próbálkozik a babával.

Hiszen ebben a korban vagyunk.

NIncs kivel, és nincs hova menni.

Olvasni nincs kedvem, nem tudok rá koncentrálni.

Filmet nézni... mivel itthon ülősek voltunk éveken át, mindent láttunk már, ami érdekelt.

De ez sem köt le.

Házi módszerrel szigetelni nem lehet egy házat.

Eleve milliós tétel lenne, szóval nem tudom, mire gondolsz.

Festeni sem fogok tudni, nem mert nő vagyok, hanem mert konkrétan kajára sem jut, nem hogy festékre, és falura hazacipelni egy diszperzites vödröt... esélytelen. És sajnos nincs, akit megkérjek, hogy vigyen el bevásárolni, mert elég magunknak valók voltunk. MInd a hárman. Amikor a másik utcába új szomszédok jöttek, ők próbáltak barátkozni, áthívtak szilveszteri buliba is, de mi nem mentünk, nem igényeltük.

Szóval nincs kivel, nincs mit, nincs miből, ha meg egy kollégát megkérnék, a benzint akkor is ki kéne fizetnem, de nem tudom.

Főzni nem nagyon főzök, nem is igazán tudok, nincs is miből, az apukámnak összedobok vmit, én meg alig eszem.

A gyógyszereimre sincs pénz.

Most is 16 fok van idebent, fázik mindenem.

Úgy tűnik, elromlott az elektromos fűtőtest, mert épp csak langyos, pedig fel van véve 20 fokra, de nem melegít rendesen.

Itt fogunk megpusztulni.

Koszonom a valaszod. Nem szandekosan teszem ezt vagy lustasagbol, nem latok kiutat. Valoban azt irom mit miert nem lehet...mert igy is van. Elso dolgom volt masodallast nezni...de semmi. Nincs lehetoseg keleten, es ha veletlenul akadt volna vmi, akkor meg nem tudok hazajutni. Rossz a kozlekedes, es az apukam egesz nap egyedul van itthon. Igy is 4-5 kozott erek haza, par szot beszelunk, mivel nem tortenik semmi. Osszedobok neki vmi vacsit. Ha egy 4 oras munka lett volna 4-8ig, 8oras busszt nem erem el, csak 22.40. Fagyoskodni majd 3 orat... Ejfelre kerulok agyba, az oreget nem latom nem tud egyedul lenni ennyit, es akkor se egy mosogatas, semmi, de reggel 5.30kor meg kelni kell. Szoval lehet h kifogas de sajnos tenyleg nem megoldhato.

80 a hitel kb 25 csak a villanyszamla + ugye a tobbi. De most pl 14-16 fok van bent es megfagyunk, pedig megy allandoan. Tavaly leolvasaskor 75 ezret kellett rafizetni, ezt hogy oldom meg? Ugy hagyott itt h segiteni fog a hitelben + ideadja az erzsebet utalvanyat mert o 2x annyit keres + cafeteria. Kozos telefonszamlank volt azt mondta azokat fizeti. Egyedul fizettem be egy 16 es egy 20 ezres szlat, es most csinalt egy 53 ezrest. En lemondtam, de meg husegidos volt, 40 ezer lesz a kotber. Karacsonyi ajandek. 3 honap altt 130 ezer csak mobilra, de mibol? Es az en nevemen van, tiltsak le? Egy fillert nem adott. Na ezt hogy oldod meg? Azt igerte segit, de azota ordit, h penzehes vagyok, es ki ne talaljam mar h o meg 13 evig fog segiteni a hitelbe, neki nem kell ez a haz, adjam el. Gondoltam ra de nem tudnam eladni. Es a hitelt kettonkert vettem fel, o is akarta, mindig minden kozos volt, egyutt szepitgettuk. De jogilag csak az enyem a hitel ehhez kepest o is itt lakotz benne. Hogy oldjam meg? Lehet puhanynak tartasz de a 16 literes diszperzitet hogy cipeljem haza? Ecsetre sem telne... Es szivbeteg vagyok, de kb 3 naponta veszem be a gyogyszert h sporoljak. Biztos jot tesz a szivemnek...

Es nem tragedia ha kimarad a gyerekvallalas? De az. 33 eves no vagyok, babara es csaladra vagyom. Engem ki gondoz majd, ha en is oreg leszek v tortenik vmi es nem tudok dolgozni? Nem ezert kell gyerek...de vegtere is az apukam is oreg es beteg, es csak en vagyok neki. Hogy vigyem el orvoshoz? Mozgasserultte nem nyilvanitottak, mert fel tud allni egyedul es kerettel megy 10 lepest. Tobbet nem igazan es azt is nagyon lassan. Nem jar neki semmi. Utanajartam, megprobaltam. Szocialis ebedet hordanak neki h fott etelt egyen, ez is havi 10 ezer. A gyogyszerei ujabb 10es. A 28 ezrebol.

Eddig ugy oldottuk meg h az exem kapott kozel 300 ezret meg erzsebet utalvanyt meg szep kartyat meg egeszseg kartyat. Ő a szep kartyarol ebedelt a melohelyen, en az erzsebetbol. Az egeszsegkartyajarol vettuk a gyogyszereimet. Most novemberben is meg decemberben is 1-1 alkalommal volt ebedem, azt is beosztottam 2 napra. Es o panaszkodik, h az alberlet meg a rezsi meg a kocsi elvitte mindenet, 20 ezre maradt ho kezepe. Ketten vannak albiban, egy fore max 50 az ossz koltseg. Nekem a hitel meg a rezsi kb 130 v tobb. Es lattam facebookon h korizni jar, bowlingoznak, soroznek, vacsorazgatnak. Latom az emailjet h minden nap pizzat rendel. En 19 ft-os lejart joghurtot vettem. Es ez az ember nem adott egy fillert sem a telefonszalmankba aminek 80% at o telefonalta el. Tudom h van uj noje es utazgatnak. Tagadja de tudom. Ennyire tisztesseges.

Szoval valoban sok lehetosegem van es en csak sajnaltatom magam...hat ne kelljen soha megtapasztalnod mert rajonnel h az egvilagon semmi lehetoseg nincs ha nincs az embernek csaladja aki segitsen. Nekunk mar nem elnek sajnos. En probalok agyalni meg az a par barat is probal tanacsot adni, de a semmibol nem lehet valamit felepiteni.

Mire adjak be kérelmet, fellebbezést? Kinevetnek. Sokszor azoknak se jut segély, akiknek semmije sincs, nekem meg a hitel nélkül egész tűrhető jövedelmem lenne. Sehol, senkit sem érdekel a hitel, akkor kb az emberek 90%-a jogosult lenne segélyekre, de ez nem így megy.

És mint írtam, 3 helyen érdeklődtem, anyagi segítség nincs.

Tüzelő sem járna nekünk, de nem is fával fűtünk, és nincs kályhánk, venni sem tudnék. A fűtést sajnos nem lehet semmi másra cserélni, nagyon jó lenne, jövőre akartuk megcsinálni. Hogy központi fűtés legyen, mire érkezik a baba. Ahogy számolgattuk, 1 millió felett lett volna, mert kazán, kémény, csövek, radiátorok, + munkadíj. Tehát se radiátor, semmi nincs!

Próbáljak új párkapcsolatot keresni? Kedves válaszoló, te voltál már ilyen helyzetben? Beleőrülök, úgy hiányzik az az ember, aki mellett szinte gyerekkorom óta voltam. 20 éves voltam, amikor összejöttünk, mindent együtt tapasztaltunk meg, mindenre együtt jöttünk rá, mindent együtt építettünk fel. A személyiségem, az egyéniségem egy része ő maga volt. Tudom, hogy ezt egyszer el kell engednem, de nem lehet ilyenkor egyből mást keresni. Meg keresni? Hol? A munkahelyemen kívül sehova nem járok. Nincs kivel, és nincs miből.

Mellesleg pedig ebbe a házba nem is mernék idehozni senkit, úgy néz ki ez a ház. Kívülről, belülről.

És tudom, ez is nevetséges, meg biztos kifogásnak tűnik, de én nem vagyok megelégedve a testemmel, még a volt páromnak sem igazán vetkőztem le teljesen, nagyon lógnak a melleim, és ezt nagyon szégyellem. Tudom, ki kéne békülni önmagammal, de ez nagyon csúnya, senki sem találná szexisnek.

Lehet, hogy ez a kérdés most elment az anyagiak irányába, nem akartam, hogy ez jöjjön le, hogy csak a pénzt veszítettem el vele. Nagyon nem így van. Ő egy csodálatos ember volt. Egy igazi rendes, tündéri, családcentrikus ember.

Többen mondták az ismerősök közül, hogy mi egy álompár vagyunk, olyan szépen megvagyunk már hosszú ideje.

2-3 éve nagy ritkán elmondta, hogy már jöhetne a baba. Én előbb rendbe akartam tenni ezt a fűtés-dolgot, ez nagyon fontos, mert jelenleg is 17 fok van idebent. Sajnos feljebb nem megy. Az apukámnál 14 fok van, és már feljebb tekerte, de hiába. Szóval ez elengedhetetlen, és a másik, hogy akartam egy kocsit, mivel falun élünk. A kocsi 1,5 éve összejött, sokat segített, tényleg kényelmesebb lett az életünk. Tehát szép lassan kezdett az összes akadály elhárulni, és lelkileg is megértünk a családalapításra.

2 héttel az elköltözése előtt mondta, hogy hova tegyük majd a karácsonyfát...

1 héttel az elköltözése előtt csináltattuk meg 130 ezerért az új villanyóra-szekrényt, ami így egy az egyben pénzkidobás volt, mert jövőre ezt folytatni kellett volna.

1 NAPPAL az elköltözése előtt verte szét a fürdőszobát, mert másnap jött a vízszerelő, és ő ő másnap délután el is ment. Már addigra összepakolt, és kérdezte, elmenjünk-e csempét venni, megcsináltatom-e.

MOndtam, hogy egyedül nem fogom tudni.

Itt hagyott szétvert fürdőszobával, és hetente többször írtam neki, hogy nincs hol fürdenünk, sosem reagált rá, egyszer sem ajánlotta fel, hogy az albérletbe felmehetnénk megfürdeni.

Szóval ő nem volt ilyen, egy angyal volt, mindenben segített, mindent megcsinált évekig, és az utóbbi hónapokban lett furcsa. Sokszor idegesen jött haza, és a benti dolgokról is úgy beszélt. Azt hittem, a benti stresszt hozza haza, így annyit tudtam tenni, hogy meghallgatom, és ezzel támogatom, megdicsérem. De sokszor olyan semmiségeken kapta fel a vizet, hogy nem értettem, mi a baja, nem lehetett hozzászólni, nem lehetett semmit kérdezni. Ha kérdeztem, mi baja, azt mondta, semmi, csak ne kérdezgessem már folyton.

De ahogy most viselkedik...rá sem ismerni. Sosem volt ilyen. Nagyon el akar szakadni, és az új nővel lenni. Vele biztosan nem olyan agresszív, hanem most az a nő kapja azt a tündéri embert, aki 12 éven át velem volt egy tündér.

Csak az nem fér a fejembe, hogy miután elment, 1 hét múlva sírva hívott fel, hogy nem tudja, jó döntést hozott-e.

Aztán 2-3-4 héten folyamatosan azt mondta, hogy lehet visszajön, de MÉG nem most, időre van szüksége, legyek türelmes, ne beszéljünk egy hétig.

Nem beszéltünk 5 napig, akkor tudtam meg, hogy van ez a csaj, akinek romantikus képeket meg idézeteket küldözget, és együtt elutaznak valahová.

Még ezt követően is azt mondta, nem történt köztük semmi, nem tudja, mit akar. Karácsonyra nem jön vissza, de a jövőbe nem lát. Karácsonykor is együtt utaznak... és eltelt 2 hónap, még múlt héten is azt mondta, nem kizárt, hogy nem jön majd vissza...

Miért mond ilyeneket? Hogy ne készüljek ki? Hogy ne vegyek be gyógyszert? Hogy reménykedjek? Vagy miért?

Amikor még csak ott tartottunk, hogy időre van szüksége, én már annyira megőrültem a hiányától, hogy a Xanax hatása alatt az öngyilkosságon gondolkodtam, és ezt nagyon is komolyan gondoltam. Erre azt mondta, ezzel vágtam el magam végleg. De ilyen nincs, hiszen ha még szeret kicsit is, és gondolkodik az újrakezdésen, akkor egy ilyen vallomás elijeszti? Ez nem a legszebb szerelmi vallomás a világon, hogy valakinek ő az életet jelenti, és ha Ő nincs, akkor nélküle nincs értelme semminek?

Ezek után rosszabb lett a viszony, mindent támadásnak érzékel, inden kérdésemet számonkérésnek veszi, pedig csak tudni akartam az igazságot.

Mert úgy ment el, hogy rám fogott sok dolgot. Elmentünk egymás mellett...sokat ültünk itthon, nem mentünk sehova...

Ahogy néha kitisztult az agyam, rájöttem, ez nem volt igaz. Rengeteg helyen jártunk, utazgattunk, kirándultunk, igaz nem volt hozzá mindig kedvem, de volt hogy neki se, meg pénzünk se mindig volt rá, meg én a házra is próbáltam spórolni. Aztán leesett, hogy az utolsó előtti napon a veszekedést ő maga provokálta ki. Ő már nagyon el akart menni, és valamit kitalált. Összekaptunk egy semmiségen, és a másik szobában aludt. Én akkor este vagy 30x kértem, hogy jöjjön át mellém aludni, de nem jött. Másnap reggel folytatódott a veszekedés, lehet én voltam még flegma az előző este miatt, de szerintem mindegy lett volna, mit teszek, ő akkor már tudta, mit fog csinálni. Ugyanis évekkel ezelőtt már volt olyan, hogy összevesztünk és elment 1-1 napra, havernál aludt, de másnap visszajött. Most pedig úgy provokálta a veszekedést, hogy emelt hangon kérdezte: "Azt akarod, hogy elmenjek?" Pedig nem is említettem ilyet, csak valahogy próbálta elérni, hogy én mondjam ki, én küldjem el. Lehet nem is volt tudatos, csak így könnyebb lett volna elmennie. És utána heteken át engem hibáztatott, hogy mi nem volt jó. Akkor még nem tudtam az új nőről.

És nem értem, hogy ha már korábban is megvolt, vagy legalábbis tetszett neki ez a kolleganője, akkor miért kért időt, miért mondta, hogy nem tudja, mit akar? Már utaztak együtt, és karácsonykor/szilveszterkor is együtt lesznek, miért mondta mégis 2 hete, meg még ezen a héten is, hogy nem tudja, mit akar?

Csak nem akar jobban megbántani? De hát már romokban az életem, és ezt az egészet most épp nem az anyagiakra értem. Az elején dühösen mondtam, hogy semmire nem telik... ő meg dacból válaszolt, hogy jól van akkor, másnap hazaköltözik. De én már akkor mondtam, hogy nem a pénze kell. Nem azt akarom visszakapni. Hanem ŐT.

Bocsánat, hosszú lett, csak most próbáltam a lelki részére kihegyezni, meg hogy miért is van szükségem a gyógyszerre...és miért nem áll még készen az ember ilyenkor egy új kapcsolatra.

De a pasiknál ez ilyen könnyű?

Egész nyáron meg ősszel a jövő évi terveinkről beszéltünk, hogy hogy csináljuk meg a házat, hol lesz a gyerekszoba, meg hogy még előtte utoljára elmegyünk a tengerpartra, nyár elején.

Idén Erdélyben akartunk nyaralni, nagyon akartuk mindketten, de közbejött az apukám agyvérzése. Szerinted most hova mennek kettesben romantikázni? Ez is úgy fáj... mi vágytunk rá, nézegettem a szállásokat, átküldtem neki, néztem az útvonalakat, a Medve-tó nyitvatartását, árakat... erre most elviszi ezt a másikat ugyanoda, ahová kettesben akartunk menni.

És azt mondja, nem volt semmi, nem miatta ment el, sőt a telefonszámát is csak azután tudta meg, hogy már nem lakott itt. Szóval hogy nem a nő miatt hagyott el. De akkor is tetszett neki, vagy beleszeretett, és azért volt talán hónapok óta olyan frusztrált. Nem tudta, hogy mit tegyen. De aztán eldöntötte, meg is tette, akkor miért hívott utána sírva, meg miért kért időt, meg miért mondta, hogy MÉG most nem jön vissza, meg miért mondta még egy hete is, hogy nem tudja, mit akar?

Ha nem tudná, nem őt vinné romantikázni, hanem engem, aki az életénél is jobban szerette Őt. Akivel boldog volt, akivel családot akart alapítani. Ha meg nem ezt teszi, akkor miért mondja, hogy nem tudja???

Na, szerinted készen állok egy új kapcsolatra? :(

Ez így van.

De a másik ok miatt meg ez nem fog menni.

Azelőtt nem voltam labilis, ő meg nem ilyen fajta, hogy ennyire mélyen belemenjen a dolgokba és kielemezze...

az ő hiánya hozta ki ezt belőlem, és úgy gondoltam, ezt értékelnie kell valakinek, aki szereti a másikat.

hát épp annyira értékelte, amennyire szeret...