Szerintetek depressziós lehet?
Van egy barátom akivel elvileg most már a párom is. Viszont feltűnt,hogy valami nem stimmel vele. Kezdve azzal,hogy folyton elkésik mindenhonnan, de nem 5 percet,hanem egy órát is. Kb soha nem alszik,általában az éjszakát ébren tölti,ha kérdezem mit csinál kiderül,hogy kb semmit ,netezik meg hasonlók. Inkább nappal alszik pár órát,ilyenkor hulla fáradt. Az egyetemen gyakran be se ér a vizsgákra,vagy ha igen akkor is megbukik mert nem tanul rá semmit. Hízott is mostanában,mert sokat eszik.
Szerintetek is depressziós lehet?
Szerintem nem depresszió, teljesen a 20-as éveim elejére ismertem a leírásból...
Akkoriban nem volt valami sok pénzem, soha ki nem mozdultam a városomból, semmi inger nem ért... és sajnos a barátnőm sem volt elég... én is azt hittem, hogy depressziós vagyok, de az egy betegség, nekem meg az volt a bajom, hogy nem tehetem azt, amit igazán szeretnék, mert sosincs rá pénzem...
Mikor kijöttem svájcba dolgozni a szakmámban, akkor válzozott ez meg teljesen, azóta nem kell hajnalig neteznem, hogy úgy érezzem csináltam valami "élvezeteset" azóta megengedhetek magamnak, hogy kimozduljak a komfort zónámból.
Köszönöm a válaszodat, az a helyzet,hogy ő elég jó családból származik,már bejárta kb az egész világot, sok pénzt kap otthonról így ezzel nem lehet gond nála.
Éppen a céltalanság miatt gondolom,hogy depressziós azt mondja neki az egyetemnek sincs értelme,mert úgyis lesz mit dolgoznia nem motiválja semmi. Előttem volt egy barátnője ,de "lecserélte" rám mondván,hogy velem jobban érzi magát sokkal. Valamiért arra gondolok,hogy ezek a dolgai eléggé a depresszióra utalnak.
Én több, mint 7 éve vagyok depressziós. Elég hosszú ideje egyetlen barátom nincs, az összes szabadidőmben vagy netezek, vagy tv-zek. Nincs hova elmennem sem, vagy ha van is, akkor nincs kivel. Középsuliban egyáltalán nem voltam motivált se a tanulásban, se semmiben. Minden évben megbuktam valamiből. Persze olykor nevettem, vigyorogtam, de legbelül sírni tudtam volna mindenen. Semminek nem látom a célját, értelmét. Tudom, hogy lehetne rosszabb is, de annyira a padlón vagyok már lelkileg, hogy nem látok semmilyen célt. Valamikor akartam volna fősulira is menni, de kész csoda, hogy egyáltalán megvan az érettségim és a szakmám. Reggelenként bár fenn vagyok az óracsörgésre, de vagy fél óráig nem bírok magamon erőt venni, hogy kikeljek az ágyból. Többször volt már olyan, hogy majdnem lekéstem emiatt a buszt. Anno középsuliban olyan is volt, hogy egyszerűen csak nem mentem be, csak otthon feküdtem meg néha sírtam magamban. Semmi értelmét nem láttam az egésznek. Most, hogy közeleg a karácsony, hetekig csak depresszív állapotban leszek, sírós hangulatban. Tavaly is egyedül karácsonyoztam, ugyanez lesz a helyzet idén is.
Tudom, hogy nem közvetlen a kérdésre adtam választ, csak azért írtam ide a nyomorúságom, hogy legyen mihez viszonyítani.
22/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!