Ti miért vagdossátok magatokat?

Eggyes emberek azért csinálják hogy megsajnáltasák magukat és a család vagy barátok öket lessék egésznap... Kis pitiáner emberek szokása.

Kisebboromban szinte minden este pánikrohamjaim voltak, és anyáméknak volt, hogy már elegük volt belőle, egyszerűen bebaszarintottak a szobába és hagyták, hogy bömböljek. Azt hitték, hogy csak hisztizek, holott még mindig emlékszem arra a félelemre,görcsre, pánikra ami olyankor bennem volt. Aztán egyszer összeestem meg volt olyan, mikor már folyt az orrom vére, vagy remegtem megállíthatatlanul, és rájöttek, hogy valami bajom lehet, nem csak hisztis vagyok. Grat nekik.12 évesen is még anyukámmal aludtam, mert féltem. Magamtól. A sötéttől. Az álmoktól. Oké, ez így tényleg olyan, mint egy átlagos kislány bugyuta félelmei és hisztiei, de én nem bírtam. És később elkezdtem bántani magam. Üvegszilánkba tenyereltem, megégettem magam, majd később 13-14 évesen már csak vagdostam magam. Soha, senki nem vette észre. Soha senkinek nem mondtam el, és nem is a legláthatóbb helyeken csináltam. Most 15 éves vagyok, kolis, és nem tudok aludni, folyton csak rémálmaim vannak, nem tudok enni, egy nap jó, ha egyszer étkezek, és nem, nem bírom. Azért vágom meg magam (bár mostmár egyre kevesebbszer, mert tavasszal úszni fogunk járni...) , mert ez az első dolog ami eszembe jut, ha valami rosszat csinálok, vagy ha dühös vagyok, vagy tényleg megakarok halni, csak a fájdalom és a gondolat, hogy milyen lelki sérülést hagynék abban, aki megtalál...észhez térít és abbahagyom. Bocsi, elég hosszú lett. :/ Ja és nem kérek a "hülye vagy"-okból,meg a "ez nem old meg semmit" nagyon okos kijelentésekből, mert tudom.