Pánikbetegség/szorongás leküzdése témában szeretnék várni hozzászólásokat akik átestek már ilyen időszakon. Mit éreztetek, hogyan rángattátok ki magatokat ebből? Személyes tapasztalatok?

4 éve hogyan s mitől jöttél ki esetleg antidepresszánsok nélkül?

Azért kérdezem mert bár nem vagyok gyógyszerpárti de aki hajlamos rá annál vannak elviselhetőbb és keményebb időszakok.

Konkrétan ki diagnosztizálta nálad a pánikbetegséget majd azt hogy kigyógyultál belőle. Azt elhiszem hogy tünetmentes voltál 4 évig.

A mellékhatások nem rosszabbak, mint a pánik. Akkor senki sem szedné, mert nem lenne értelme. És lehet, hogy elő sem jönnek. És hiába is pánikolnál miatta, meglepődve tapasztalnád, hogy a pánik már nem fogna rajtad. Az antidepresszánsok közül egy vagy több az emberek legalább 90%-ánál hat. Sőt, nagyon jól hat.

Abbahagyás és visszaesés után nem erősebben jön vissza, hanem inkább gyengébben (de még mindig zavaróan). Én is már másodszor szedem. Aki viszont nem szedett soha, csak úgymond mégis "kikezelte" magát, annál viszont valóban erősebben, mivel igazából sosem kezelte ki magát, csak a folyamatosan romló állapotban vannak hosszabb-rövidebb szünetek. És minél hosszabb, annál nagyobbat tud ütni a visszatérése.

Nekem sokkal rosszabbak voltak a mellékhatások, mint a pánik. Pedig nagyon súlyos állapotban voltam.

Ugyanolyan erősen jöttek vissza a tünetek, amikor letettem a gyógyszereket. Egy időre ki lettem kezelve bogyó nélkül, de visszajöttek a tünetek, és egyáltalán nem ütött nagyobbat. Azóta eltelt pár év, és egyre jobban együtt tudok élni a pánikbetegségemmel. Megvan még, de egyre enyhébb, és nem teszi tönkre az életem. A gyógyszermellékhatások viszont tönkretették volna, egy időre tönkre is tették a mindennapjaimat.

Ami segít, az a nagyon kemény sport, a normális étkezés, az elfoglaltság, tevékeny életmód, folyamatos küzdelem, tudatos keresése a pozitívumoknak (még ha rohamom is volt aznap, addig nem fekszem le aludni, ameddig legalább egy vidám pillanatom nem volt, nem éreztem jól magam aznap egy percig sem).

Erőltetni kell magad, igenis ki kell menni az utcára, nem szabad hagyni, hogy teljesen begubózz és a betegség győzzön. Az is jó, ha kivizsgáltatod magad, mert ha mindened egészséges, akkor ott van egy kézzel fogható bizonyíték, hogy a fejedben zajlik az egész, és ehhez kell nyúlnod, amikor rohamod van.

Egyébként egy jó pszichoterapeuta is rengeteget tud segíteni, csak nagyon drága.