Több mint 1 hónap múlva kaptam időpontot pszichiátriára, addig megőrülök, gyógyszert sem kaphatok, és jön a karácsony, nem tudom túlélni?
Háziorvos nem adott gyógyszert, csak beutalót.
Felhívtam a pszichiátriát, több, mint egy hónap múlva kaptam időpontot.
Január közepére.
Szorongás, depresszió, anyagi gondok, egészségügyi problémák, minden összejött, nincs értelme élnem, és egyébként sem fogom tudni megoldani.
A párom elhagyott, mindent kettőnkre építettem 12 éven át, egyik napról a másikra lképett le.
Ő jól keresett, én kevésbé, de kettőnk pénzéből jól megéltünk.
Velünk volt az agyvérzéses mozgásképtelen apukám is, ő 28 ezres segélyt kap.
Anno a lakáshitelt egyedül vettem fel, + volt 1-1 személyi hitelünk.
Most a rám eső 2 hitel + a rezsi többre jön ki, mint a fizetésem.
Másodállást nem tudok vállalni, szétnéztem, nincs is semmi, meg az apukámról is gondoskodnom kell, egész nap egyedül van.
Falun élünk, a közlekedés is nagyon rossz.
A házat nem tudom eladni, mert rossz állapotú és nincs túl jó helyen, eleve több rajta a hitel, mint amennyit ér.
Együtt akartuk felújítani.
12 csodás évet töltöttünk együtt, jövőre akartunk összeházasodni és babát vállalni, mert megértünk rá és anyagilag is már rendben lettünk volna.
Ő most dobbantott, hogy már nem érzi azt, amit régen. Elmentünk egymás mellett...
Megtudtam, hogy van neki más, beleszeretett egy kolléganőjébe.
Felőrli a szívemet, lelkemet, nem tudom feldolgozni a hiányát, kegyetlenül rossz nélküle minden.
Minden róla szólt, az egész életem.
Barátaim sem maradtak, csak Ő volt.
Közben felőröl az anyagi része is, képtelen vagyok előteremteni egy alap élet feltételeit.
Harmadrészt pedig megőrülök attól, hogy az apukám egész álló nap egyedül van otthon. Eddig legalább vagy ő vagy én ott voltunk vele, ha kellett neki valami.
A páromnak volt kocsija, ő hordta orvoshoz.
most sehova nem jut el, egyetlen emberrel sem beszél egyetlen szót sem, csak fekszik a tévé előtt.
Ez nem élet, egyikünknek sem.
Tehát a házat eladni nem tudjuk, nehéz hazajutnom vidékre, közben mindkettőnknek egészségügyi gondjai vannak.
Az apukám 12 féle gyógyszert szed.
Én az idén kórházba kerültem a szívemmel, valószínű asztmás vagyok, és van egy csomó a mellemben, amivel majd megyek ultrahangra. Idéntől én is állandó gyógyszerszedő lennék, de nem telik rá.
Árammal fűtünk, semmi más lehetőség nincs, mert nincs kiépítve. A havi villanyszámlánk 20-26 ezer között van, de tavaly leolvasáskor 80 ezret kellett ráfizetni.
A 140 ezres fizetésemből mindez nem fog menni, a hitel is közel 80 ezer, és sehova nem fordulhatunk.
Apukámnak nem adták meg a mozgáskorlátozott minősítést, mert egyedül fel tud állni (több perc) és segédeszközzel tud menni pár lépést.
Szóval nem volt aranyéletünk, de együtt mindent szépen megoldottunk, kocsival könnyen és gyorsan ott voltunk bárhol, bevásároltunk, az öreget sem kellett hetente orvoshoz vinni, meg jövőre nagy terveink voltak...
De most mindennek vége.
Belehalok.
Ha elmesélem valakinek, az nem segít, nem lesz jobb semmi.
Valami antidepresszánst akartam, amitől nem vagyok állandóan depressziós.
Feszengek, szorongok, remegek.
1 hónap alatt 10 kilót fogytam.
Nem is bírok enni az idegtől, de nincs is mit.
Semmiylen segélyre nem vagyunk jogosultak az egy főre eső jövedelem miatt, mert a hitel senkit nem érdekel.
És most várjak még ezzel az esetleges gyógyszerrel is január közepéig...
nem fogom túlélni a karácsonyt.
Legszívesebben vonat elé ugranék, beszéltünk róla apukámmal, de ő nem tudja megtenni, gyáva hozzá.
Hiába mondom neki, hogy ez így nem élet egyikünknek sem.
Őt pedig nem hagyhatom itt.
Éhenhalna, kilakoltatnák.
Otthonba nem mehet, nincs rá pénzünk.
Nem hiszem, hogy valaha is lesz még valaki az életemben, tudom mindenki ezt mondja ilyenkor...
de abba a házba mi soha nem vittünk vendéget, olyan rossz állapotban van...
azért akartuk felújítani.
Penészes falak, beázott plafon, zsíros koszos falak...
Még az ősszel festeni akartunk, utána csempézni.
Közös terveink és álmaink voltak.
Egy részüre már meg is volt a pénz.
Most minden borult, azt mondja nem a nő miatt, hanem mert elege lett. Az apró veszekedésekből, amikből sok volt.
De egyébként nem volt vészes, én boldognak éreztem magam.
Együtt mindenünk megvolt.
Az elektromos fűtést 20 fokra állítom, és nem megy 15-16 foknál feljebb az az egy szoba, amit fűtök, mert egyben van a konyhával, és így nagy alapterület. (nem igazán nagy, csak ehhez a kis fűtőtesthez képest.)
A fürdőszobát egyáltalán nem fűtjük, 5 fok ha van bent.
Ja igen, a fürdőszobát szétvertük, mielőtt elment, mert folyt a víz, és szerelő megcsinálta.
Mentünk volna csempét venni, de épp akkor költözött el.
Hetek óta nincs zuhanyzünk, meg vakolat sem a helyén.
A csapnál tudunk mosdani, de majdhogynem lehetetlen, egy mozgásában korlátozott öregembernek és egy hosszúő hajú nőnek... szinte fagyban.
Nincs kiút, és még egy gyógyszert sem kaphatok, hogy éljem túl így a szeretet ünnepét?
Gyönyörű, meghitt karácsonyt terveztem, kis kirándulásokkal. Összebújós pihenős délutánokkal, amikor végre nem kell dolgoznunk.
Most a legszörnyűbb lesz, hogy 2 hétig otthon kell ülnöm, a hidegben, enni se nagyon lesz mit, és meg fogok őrülni a magánytól.
Mit tehetnék?
Az apukámat nem hagyhatom itt, ha ő nem lenne, már megléptem volna a megoldást...
Az öregséget vagy öregedést nem szó szerint a koromra értettem, lehet félreérthető volt.
Ezt a gyerekszülésre értettem.
27 évesen kerültem a mostani munkahelyemre, főként idősebb kolléganőkközé. Nekik már ez is furcsa volt, hogy 27 évesen nincs gyerekem, nekik ebben a korban már több is volt. Éveken át zaklattak ezzel, míg kikeltem magamból, és aki a legjobban idegesített, azzal majdhogynem megszakítottam a kapcsolatot. Értésükre adtam, hogy az én életem, majd én eldöntöm.
Érdekes módon nálunk a férfi kollégák is mind házasok, családosak, gyerekszeretők, szóval még nekik is furcsa volt, hogy nincs gyerekem, és nem is tervezem egyhamar.
Fiatal anyuka már sosem lehetek, ezért akkor - hogy békén hagyjanak és mondjak is valami konkrétat - azt mondtam, hogy 33 évesen fogok szülni.
A sors érdekes játéka, hogy valóban most ért meg bennem a gondolat, hogy vágynék is rá.
Valamint a házasságra is, amit mindig elutasítottam.
Egy kollégám most azt ondja, tudat alatt mindig is vágytam rá, de mivel az exem nem erőltette a dolgot, ezért inkább úgy adtam elő, hogy nekem sem fontos. Nem tudom... nekem tényleg nem volt fontos. De az utóbbi egy évben már célozgattam rá, hogy ennyi év után hivatalossá kéne tenni. És ha szóba került, akkor ő is akarta, sőt már a leendő tanúját is megkérte. Aztán elsikkadt a dolog. ha én nem hoztam fel a témát hónapokig, akkor ő nem említette.
Most, a nagy veszekedések során többször szóba került, és azt mondja, igenis akarta, de már nem. Én pedig próbálom belőle kiszedni, hogy miért nem volt soha igazán határozott, miért nem állt oda elém, hogy feleségül akar venni. Neki sem volt olyan fontos...
Szóval nem akartam senkit megbántani, csak 33 évesen maradtam egyedül, egy beteg emberrel, anyagi gondokkal, romos házban, azaz egyelőre biztosan nem ismerkedek, biztosan nem hozok ide senkit, főleg aki páromként ide is költözne, és ugye ha majd egyszer lenne valaki, azzal sem pár hét után vállalnánk gyereket.
Közben meg egyre csak telik az idő, és mire feleszmélek, igencsak idősnek leszek mondható az első gyerekhez.
Volt már, hogy orvos kérdezte, szülés-szoptatás volt-e már, kapásból mondom hogy nem, és visszakérdezett, hogy miért nem?
Vagy épp itt olvastam, hogy a 35 éves nőt megalázta a nőgyógyásza azzal, hogy megkérdezte, nem idős egy picit az első babához?
És mint tudjuk, a korral a betegségek kockázata is egyre nő, és én alapból nem vagyok egészséges, valamint továbbra is egy penészes házban élek, és a szívgyógyszeremet kb 3 naponta veszem be, hogy spóroljak.
Na erre értettem az öregedést.
Ha te már kilábaltál ilyesmiből, és újra megtörténne, azt írod, már tudnád, mit tennél.
Oszd meg velem kérlek.
Mivel könnyíthetném meg?
A mai nap katasztrófa volt. Beszéltünk is, meg sms-ekkel bombázom. Hiába tudom, hogy nem szabadna, nem tudo parancsolni magamnak, és ez már szinte zaklatás. nem tudom leállítani magam. És látványosan nem foglalkozik ezekkel, kb 30 sms-re ír 1-2 mondatot, de az is olyan jelentéktelen... én meg a legfontosabb dolgokról írok neki, 10 fillért nem utalt még mindig, segítő ígéretekkel ment el, az öreg pedig már vizsgálatokat hagyott ki, mert nem volt, aki elvigye... több hónapos dolgokat húz tovább, és lassan tényleg napokon belül oda jutunk, hogy nem lesz mit ennünk.
mert a fizetésemből megvettem pár dolgot a fürdőszobához, és hétvégén jön is egy ember elkezdeni. kész még nem lesz, de ez is valami. és ez több tízezer. itt már kőkeményen dönteni kell, hogy fürdünk vagy fűtünk vagy eszünk.
Érdekes módon elaludni el tudok általában, mert vagy elfáradok, vagy álomba álmodozom magam. Ehhez nem is feltétlenül kell gyógyszer, vagy max fél szem. De hajnal 4nél tovább sosem tudok aludni, és minden egyes nap gyomorideggel ébredek, hányingerem van, és ezeket már nem tudom leküzdeni. Próbálok ágyban maradni, nyugtatom magam, nagy levegőt veszek, de ez már kevés. Pedig lenne még időm aludni, és olyan sokat jelentene...ezért is vagyok fáradt estére, mert eleve ki sem alszom magam éjjelente.
Jaj, nehéz ez mindenhogy, próbálom úgy felfogni, hogy az is terápia, hogy kiírhattam magamból és Ti elolvastátok, és próbáltatok segíteni.
Egy orvos sem fog tudni mást csinálni, max gyógyszert is ír ki, de attól meg félek, hogy rászokok.
Egyébként egy főorvoshoz kaptam időpontot, és nagyon félek, hogy bunkó módon fog kezelni, hogy ne rinyáljak már, egy 33 éves fiatal nő bele ne haljon már egy szakításba, nem siránkozni kell, meg menjek el másik helyre dolgozni, és minden jobb lesz.
Félek, hogy ez fog történni.
válasza:Kedves Ifjú Hölgy!
Gyorsan közlöm,hogy ez nem gúny!
Én 42 évesen kezdtem új életet,miután majdnem belehaltam 19 éves házasságom elvesztébe.(3 hónapig kezeltek Tündérhegyen szuicid depresszióm miatt.)
Én világgá jöttem Amerikába az otthoni kilátástalanság elől,otthagyva két gyönyörű lányomat,és egyetlen fiamat.
(Otthon-kiűzve otthonomból,albérlet,gyermektartási díj,BKV bérlet kifizetése után-maradt 6000Ft egy havi megélhetésre.)
Talpraálltam,miután kb 12 hónapig gyászoltam idekint,házasságomat,családomat,szeretett feleségemet(beleszeretett másba,mert 3 munkahelyem miatt nem értem rá romantikázni vele),elhagyott hazámat.
Te is gyászolni fogsz 12 hónapig,ha szembesülsz saját hibáiddal,elfogadod exed jogát,hogy ne szeressen,és apró tervecskékkel megéled minden 16 órádat,amíg ébren vagy.
Xanaxot én is szedtem addig,míg szembesültem öngyilkossági gondolataim eredetével,de abbahagytam 1 hónap után.Veszélyes szer!Csak rendszeres szedéssel hat,és kínos a leszokás.(Nem olyan,mint az altató,ami 30 perc után hat!)Kerüld,ha lehet!
Kérlek vedd tudomásul!
Isten tenyerében vagy,ami egy biztonságos hely,annak ellenére,hogy túlnagy a magasság,és a huzat körülötted!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!