Nem lehetek hálás semmiért (? )
Nemrég voltam pszichológusnál depresszió miatt, de mélyebbre rántott. Rá akart venni arra, hogy minden reggel írjak fel egy lapra valamit, amiért hálás lehetek. Így ráébredhetek, hogy az életem valójában jó és én kreálom a problémákat. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy nincs amiért hálát adjak, de nem értette meg. Neki köszönhetően most jöttem rá igazán, hogy tényleg nincs miért hálát adnom.
- Az anyagi helyzetem nagyon ramaty, pedig húzom az igát.
- Születésem óta egészségügyi problémákkal küzdök.
- Rengeteg szerettemet vesztettem már el, az anyámat is.
- Az apám egészségügyi állapota se jó.
- Vannak haverjaim, de egyetlen egy barátom sincs.
- A családom anyagi helyzete miatt nem mehetek még egyetemre.
- Okos vagyok, ez önmagában sok problémát szül.
- Az anyai nagypapám velünk élt egy ideig, de szándékosan megkeserítette a mindennapjainkat egészen 12 éves koromig.
- A szerelmi életem nincs.
Szerintetek mit csináljak? Normális pszichológust nem tudok megfizetni, de ahhoz a nőhöz vissza nem megyek. Azóta egyszer voltam nála, de nem tágított. Az egyetlen dolog amiért hálás lehetek az az, hogy teljesen szagtalan az izzadságom. Többször gondoltam még öngyilkosságra is, de az rengeteg nyűggel jár - főleg a lelkiismeret legyűréséhez és bátorság összeszedéséhez nincs kedvem. Szóval ez felejtős. Alszok, dolgozok, alszok, dolgozok.
Szerintetek mit tegyek?
Igaza van a pszichológusnak. Kis dolgokért is lehet hálásnak lenni.
Pl. Van hol laknod, van mit enned, van munkád, reggel kezdheted kávéval a napot, mosdhatsz meleg vízben, ha haza érsz a munkából, leülhetsz a számítógép elé stb.
Ne azzal foglalkozz, hogy mi a rossz, hanem azzal, ami ( ha csak kicsit is) de jó dolog.
Én ezekért szoktam hálát adni:
- a családomért
- van hol laknom,
- van munkahelyem,
- van mit ennem, nem kell éheznem,
- nem szenvedek súlyos betegségben.
Te tényleg csak a problémákat veszed észre, ezért is vagy beteg, és ezért sincsenek igazi barátaid, társad. A múlton nem érdemes rágódni, a "mi lett volna, ha..." csak zsákutca. Azt már nem tudod megváltoztatni, csak a jövőt.
Az egészségügyi problémáidat kellene kezelni, nem gyógyszerrel, hanem jobb életmóddal (táplálkozás+sport+pihenés/kikapcsolódás). Ha a tested nem egészséges (legalább nagyjából), a lelked sem lesz az. Nem vagy egyensúlyban, ez egyértelmű.
Hasonlóan érzek, ezért nem járok már pszichológushoz. Legyek hálás, mert van hol laknom? Nevetséges.
Sokkal boldogabb lehetnék akár lejjebb születek, ahol nagyobb a szegénység, DE A TÁRSADALMI EGYENLŐSÉG IS. Pl. Kubában.
És akkor is ha egy normálisabb nyugati országban, vagy az USA-ban, vagy Kanadában vagy akár még Japánban, Hong Kongban vagy Dél-Koreában is.
Magyarországnál csak kevés rosszabb ország van, pl. Bulgária, Albánia vagy talán még Románia, Szerbia de az már zárkózik fel.
Na meg persze ahol éppen háború dúl vagy természeti katasztrófák, éhínség. De ettől miért is kéne hálásnak lennem?
Az egészségemért? Még Nick Vujciccal is cserélnék ha megkapnám az egész életét, a feleségével, a vagyonával és az életével együtt.
Az egészség egy múlandó, illékony dolog, főlrg ha szegény az ember. Nincs miért hálásnak lennem. Inkább vigyen el egy betegség 40 évesen ha előtte megéltem a luxuséletet utazásokkal, jó csajokkal, mindennel, minthogy éljek akár 90 évesen is ezernyi apró, krónikus betegséggel, leépülve egy nyomorúságos, végigdolgozott élet után.
Vagy áldozzam fel az életemet valami harcművészet, meditáció, táplálkozás oltárán, hogy kitolhassam az aktív éveimet 60-70 éves koromig és éljek 110-ig.
A hosszú élet csak egyetlen okból jó. Ha gazdag vagy (de csakis akkor mert akkor tudod megfizetni) minden nappal új esélyed van arra, hogy a tudomány megfiatalít vagy legalább lementi a tudatodat az utókor számára (bár ez már érdekes filozófiai kérdés, hogy utána mennyire leszel önmagad és van-e lélek). Semmi más nem indokolja ezt sem. Ha családod van akkor meg még a terhükre is vagy, érzed ahogy a szemedben mosolyognak a hátad mögött meg várják a halálodat.
Úgyhogy nincs miért hálásnak lenni.
Ja igen, vagy élhetnél háború sújtotta országban, éhezőként, aki azt sem tudja, mikor lövik szét a kalyibáját és ölik le a szeretteit. Vannak még lentebb is fokozatok.
Utolsó:
Én nem azért figyelek az egészségemre, hogy 100 évig éljek, hanem azért, hogy ne betegen kelljen leélnem az életemet, bármilyen hosszúra is sikerül. Az életkörülményeid megváltoztatása rajtad múlik, ha másik országban jobb esélyeket vélsz a boldogulásodra, menj el oda, vállalj ott munkát. Sokan megtették már. De ha a hozzáállásod a világhoz negatív marad, sehol sem lesz jó. Először azt kell megváltoztatni. Az olyan emberek vannak mások terhére, és azoknak a halálát várja a családja, akik nem élnek hasznos életet, és csak a saját egójukkal vannak elfoglalva, képtelenek másoknak segíteni és szeretetet adni, csak panaszkodnak és szívják mások vérét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!