Hol találhatnék segítséget az életem és önmagam megváltoztatásához?
Egyiket sem szeretem.Teljesen értelmetlen és céltalan az életem.
Csak súlyosbítja a helyzetet,hogy nagyon sok lehetőséget nem használtam ki. Folyamatosan a múlton rágódom.
Se pénzem,se tudásom, a iskolához buta vagyok.
A pszichológus nem ért semmit, a hipnoterápiás találkozó egy rakás sz@ar volt.
Nincs környéken semmi amit meg tudnék fizetni.
Tanácstalan vagyok.
29 éves önállótlan,értéktelen,életképtelen,selejtes férfikinézetű élőlény vagyok.
Öngyűlölet van amiért elszúrtam az életem. Sose voltam életképes,önálló,határozott.Sose voltak céljaim.Nem hiszek magamban,abban,hogy elérhetnék valamit. Rettentő butának tartom magam. A diploma olyan magasra van helyezve,hogy sosem érhetem el.
A lányokat is mindig elszúrtam,aki akart tőlem valamit az lekoptattam. Mindig alkalmatlannak és értéktelenek tartottam magam egy kapcsolatra. Most meg már a szüleim előtt is kínos lenne ha egy nőnél "aludnék".
Arra is alkalmatlannak tartom magam,hogy rendes munkát tudjak keresni. Azt elvégezni.Született selejt vagyok.
Legalább rendes defektem lenne ahogy az kell,de nem
Gyenge vagyok.
Ezért is utálom magam.
Csak picsogni tudok,de összeszedni magam,talpra állni,megfeszülni és lépni nem.
Mondani könnyű,de csinálni nem.
A jövőre csak a rosszt tudom vizionálni. Éhezni fogok,beteg lesz és nem kapok majd orvosi ellátást,éghajlatváltozás lesz.Abban sem hiszek,hogy Isten segítene.
Csak a rosszat látom a jövőben.
Nem tudom miért kellene erőlködnöm,ha 1 úgy sem sikerülhet, ha mégis nem lelném örömöm benne,mert nem igazán tudok örülni semminek-elég egykedvűen élek, 3 úgy is olyan rossz lesz a jövő(m),hogy mindegy mit akarok,tervezek nem lesz belőle semmi csak szenvedés.
Tovább fokozza az önutálatot és gyengeség alkalmatlanság érzete,hogy mások igazi gödörben lévők,nagyobb problémával küzdők terveznek,végeznek,haladnak előre,bíznak,nevetnek,szórakoznak nekem meg nem sikerül.
Így éltem mindig az életem.
Gyengének születtem és utálom.
Nem tudom, mások, hogy képesek arra a számomra nagy teljesítményre ami egy átlagos normális életet jelent és még boldogok is.
Én 30 évesen úgyanígy érzem magam, ahogy Te csak én lány vagyok.
Annyi mindennel próbálkoztam már, de semmi nem hozott tartós javulást.
Évekig gyógyszereztek, minden létező mentális zavart megállapítottak már.
Az elmúlt pár hónapba elegem lett... Azóta én is mocsok mód a padlóra kerültem.
Úgy érzem, ebből nincs kiút. :(
Nem tudom leírni mit érzek magam iránt amiért ilyen életképtelen vagyok.
0, NULLA önbizalmam van azokhoz a dolgokhoz ami más számára természetes és nem is gondolkodik rajta.
Ha minden ismerősömtől és rokonomtól távol élnék kevésbé kellene szégyenkezni.
Gőzöm sincs mi vagy ki és hol segíthetne.
Kell keresned mindenképpen legalább egy embert akiben megbizol.
Utána jöhet a pszichológus.
Nagyon rossz volt elolvasni amiket írtál, és ebből tényleg csak nagyon kevés embernek sikerült kijutnia. De neked menni fog, oke?:) En bízok benned
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!