16 evesen meg akarom olni magam. Mit tegyek?
Semmi erom az elethez, egyedul erzem magam benne. Nagyon maganyosnak. Korabban mar nyugtatoztam magam es vagdostam magam akkor anyam annyit momdott (mert lebuktam) hogy ez csak onsajnaltatas es szanalmas ha valaki ezt csinalja. Most visszaestem csak most fajdalomcsillapitobol vettem be rengeteget, azt hittem meghalhatok tole vagy valami de csak hanyingerem llett, szedultem es fajt a gyomrom. Es a karomat is ujra megvagtam. Az iskolaba is most 2 napot nem mentem de ugy hogy a szuleim nem is tudnak rola csak elmentem az orvoshoz magnak igazolasert. Az iskolaban is ha ott vagyok minden egyes oran elalszok, egyszeruen nem birom ebren tartami magam sehogyan se, eppen ezert nem is akarok menni es amugy se nagyon szeret engem ott senki.
En mar teljesen kikeszultem nem tudom mi van velem. Valaki tudna tanacsot adni hogy mit kezdjek az eletemmel hogy jobb legyen???
Hogy te mekkora paraszt vagy
Amugy menny el egy pszichologushoz, vannak gondjaid jó ha tud valaki segíteni nem elfojtani kell
amugy lany vagyok.
ugy gondolom vagy a halal vagy a boldogsag.
a boldogsagot mar eleg regota varom es lassan tenyleg ott vagyok mar hogy inkabb meghalok.
az anyamnak el szeretnem mondani ezt az egesz dolgot de nagyon felek attol hogy mit szolna. csalodna bennem az biztos.
a regebbi vagdosasaimat meg a nyugtatokat bevalottam neki es arra annyit mondott hogy szanalmas es onsajnaltatas.
mar a pszichiateren gondolkodom de nem tudom hogyan mukodik az az egesz, hogyan lehet oda eljutni.
Obi97-nak igaza van!
Én 16 éves srác vagyok, nem volt még barátnőm, se első csókom, barátaim mind cikiznek ez miatt, de nem is nagyon érdekel csak zavar a helyzet. De nem ez a lényeg igazából.
Én tavaly tapasztaltam ezt a korszakot mikor senki nem szeret, az egész osztály utált (a semmiért)
beszédhibám van (dadogás) ami nagyon hátráltat az ismerkedésbe azt hittem itt a vége...
Majd lettek céljaim s amiket elszeretnék érni és 1000x jobb úgy élni.
Az utóbbi időbe előjön pánik rohamok...
Rendesen halál félelmem van... és nem tudom mitévő legyek...
Szóval soha ne nézz hátra, mindig előre! :)
Én is küzdök hasonló dolgokkal te is! MINDENKI!
De egyszer eljön a te időd és boldogságba többet fogsz kapni! :)
lehet ez természetes korszaki kilengés is. persze a vagdosás és társai már nem annyira apró dolgok, de pszichiáteresdi mókuskerékbe a saját érdekedbe ne kerülj bele sztem, mert csak rosszabbodik az amúgy se jó helyzet.
egy jó pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert keress, akihez eljársz heti 2x és meglátod, javulni fog a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!