Szerintetek veleszületett félénkségből, nyusziságból nem lehet 100%-os szinten kigyógyulni?

37 leszek másfél hét múlva,és két gyermekem van.Anyám zsarnok típus.Gyerekkorom óta a bátortalansággal küzdök,és a dominánsabb,agresszívabb személyeknek könnyen kötélen tudtak rángatni bizonyos szitukban,könnyen rám tapadtak,orromnál vezettek,könnyen kifaggattak.mert nem mertem velük konfrontálódni.Nehezen tudom levetkőzni teljesen a gyermeteg magatartásomat:,,szépen kell beszélni mindenkivel minden szituba", ,,ha velem szemetek csak bennem van a hiba", ,,akkor lesznek velem kedvesek,ha én is az vagyok" ,,,olyan nincs ,hogy rendes vagyok,szépen beszélnek velem,és ok nélkül gorombák velem" ,,,ha kérdeznek válaszoljak" Ebből kifolyólag nehezen ellenkeztem sokáig bizonyos személyekkel a felsorolt mondatok miatt.Rájuk hagytam mindent.

Azóta látok látványos javulást,amióta nem lakom anyáékkal,meg dolgozok az új nem gyerekkori közegben.Igaz közmunkásként.Itt nem bánt senki,nem faggatnak szépen beszélnek.A munkatársam ritkán kapja föl rám a vizet,szeret óvatosan vezényelni,de ez még belefér.,,Te menjél arra,én arra!"

Valamiért mindig gyávának érzem magam ,pedig kívülről nem azt sugárzom egyesek szerint.A pszihiáter szerint teljesen nem lehet levetkőzni.Sokat fejlesztettem magam az évek alatt,és sok konfliktust kezeltem,nem hagyok úgy szó nélkül sértéseket,felismerem a manipulálós embereket,de valahogy dominánsabb szeretnék lenni.Pénzt is költöttem a személyiségfejlesztésre.A tréningeket azért ne kedvelem,mert inkább a tanult tehetetlenséget erősítik,és még idegesebb leszek magamra,pedig nem teljesen tehetek a félénkségről.Elkezdtem rászokni az alkoholra,ami erőszakosabbá tett,de inkább elfelejtettem.Fogadjam el magam vagy,hogy tudom ellensúlyozni a hiányosságaimat??