Mi bajom? Ez depresszió lenne, vagy mi? Hogyan tudnám elmulasztani? 17/L

Van annak valami oka ha nem tudsz egyedül maradni a gondolataiddal és bedepizel magadban.

Ez amit leírsz, nem depresszió. Köze lehet a borongós szürke időhöz, némi unalomhoz...Főleg ha van barátod is, akkor tuti nem az...Találj magadnak valami kellemes elfoglaltságot.

Attól függ, hogy mennyi ideje tart ez az állapot. Régebben is éreztél már ilyesmit? Vagy történt valami, ami kiváltotta a hirtelen szomorúságot? Akárhogy is, amennyiben nem érzel semmiféle javulást vagy épp ellenkezőleg rosszabbodik a helyzet, szerintem érdemes felkeresned egy szakembert. Az öngyilkossági gondolatok nagyon veszélyesek, még akkor is, ha egyelőre csak "játszadozol" a gondolattal. Hidd el, nem szégyen segítséget kérni. Annyi tévhit van az emberek fejében a pszichológusokról, de az egész nem olyan nagy ügy, mint ahogy gondolják. (: Én 14 éves korom óta folyamatosan járok pszichológushoz és pszichiáterhez is, gyógyszereket is szedek (most egyébként 20 vagyok). Sokkal könnyebb így a helyzet. Ha esetleg bármilyen kérdésed van, nyugodtan szólj! (:

Üdvözöllek a világomban, kivéve, az öngyilkosságot, mert a legnagyobb hülyeségnek gondolom a világon, és maximum csak a gyengék mentsvára lehet. Tényleg próbálj el menni valami dokihoz, vagy beszélgess más emberekkel is. Esetleg családnak, barátnak akárkinek mondd el mi fáj. Nekem is ez segít a legtöbbet ha a asszonypajtásnak elmondom mi fáj. :) Ha ez általában idegropihoz is vezet. :D De fel a fejjel és az öngyilkosságot tényleg felejtsd el, mert attól még, hogy te úgy érzed mindenki meg van nélküled, nem feltétlenül igaz. Másrészt meg ne legyél önző a barátoddal, és a családoddal szemben.