Normális, hogy ilyen rosszul érzem magam a bőrömben?
Eléggé megsavanyodott ember lettem az elmúlt években, ennek talán fő oka a tanulás, és az ez okozta stressz, görcsölés, idegeskedés. Igazából jó tanuló voltam gimiben, egyetemen pedig elég jó vagy. Egy a baj: nem látom értelmét. Mindig azt mondták a szüleim, hogy tanuljak, megéri, lesz pénzem, stb. Tehát a szokásos hülye duma. Viszont rettentő sikertelen embernek érzem magam az élet minden terén. Barátnőm nem volt még, önbizalmam 0, nem is merek odamenni már csajokhoz, egy gyökérnek érzem magam, és hogy senkinek nem kellek/ fogok kelleni.
Tudat alatt, vagy inkább mostanság kicsit már tudatosan is a szüleimet okolom ezek miatt. Úgy érzem, hogy becsaptak és félrevezettek.
Nem akarok pszichológushoz járni, de mi lenne a megoldás, hogy össze tudjam szedni végre magam?
22 éves vagyok egyébként.
Ba M, mit nem adnék érte, ha megint 22 lehetnék! Sztem menj el egy jó pszichiáterhez (ne a körzeti pg-hez!). Mi itt, bárhogy is szeretnénk, nem tudunk segíteni, mert 1. nincs személyes kontaktus; 2. legtöbbünk nem ért a pszichológiához és az elmekórtanhoz.
Most találomra azt mondom, hogy indítékhiányos depressziós vagy kisebbségi érzéssel megfűszerezve, de lehet, hogy az orvos tök mást mond.
Találd meg a "life purpose" -od. Ez olyan valami, ami miatt minden reggel örömmel kelsz fel. Hogy megtaláld, vizsgáld meg az értéked, mit szeretsz, mi a fontos számodra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!