Van borderline-os rehabilitációs központ, illetve ilyen jellegű karitatív szervezet?
Borderline-nal diagnosztizáltak (a papír erről nincs meg, elkeveredhetett a zárójelentés), amivel nem tudok teljes életet élni. Nem tudok beilleszkedni közösségekbe, nincs baráti társaságom, nem válaszolnak a leveleimre az itteni ismerőseim, nem alkalmaznak munkahelyeken, emellett magam is tehetetlenül szenvedek. A kilátástalan életem miatt nagyon gyakran vannak pánikrohamaim és elképzelhetetlenül rettegek a magánytól, hogy amikor szükségem lenne rá, senki nem fog mellettem lenni.
Ha lenne egy életre szóló mentorom, akihez bármikor fordulhatok, aki a fiaként szeret, nekem meg az apám lenne, meg amíg talpra nem állok anyagilag szociálisan meg mindenhogy, segít nekem, számíthatnék rá, biztonságban érezhetném magam mellette... ha lenne ilyen, akkor könnyebben válhatnék teljes értékű férfivé.
Emellett rengeteg bepótolatlan hiányom van, valamint túl sok kudarcom, amik a mai napig tüskeként kísértenek.
válasza:Olyasmi, amiről írsz, nem létezik. Szerencsére.
Mert ha létezne, ez egy életre szóló függő állapotot eredményezne, ami nem lehet cél. A JÓ szülő is képes "elengedni" a gyermekét, megtanítja önállóvá válni, engedi felnőni és utána hagyja, hogy maga boldoguljon az életben.
Nekem valójában erre lenne szükséged és ezt nyújtja a pszichoterápia. (Hozzátéve, hogy a pszichológushoz is vissza lehet menni bármikor, csak jó esetben már nincs rá szükség, maximum alkalmanként).
Ha tényleg változtatni szeretnél, akkor keress egy jó szakembert (aki tud borderekkel is dolgozni, mert ilyenből kevés van) és vágj bele a terápiába.
válasza:Próbáltam a tündérhegyet de visszautasítottak, ahogy a Thalassa-ház is visszautasított. Egyik se hajlandó engem kezelni. Se munkáltatónak nem kellek, sem az iskolához nem vagyok alkalmas mert visszautasítanak, de még a pszichoterápiás csoportok se foglalkoznak velem.
Ezért kell egy rehabilitációs központ, ahol biztosan elfogadnak, meg hírből se ismerik a gyógyszert, hogy akaratom ellenére belémtukmálják, amikor szimpla környezetváltozással, rengeteg velemtörődéssel és a hiányaim bepótlásával meg lehetne oldani szakemberi segítséggel, extrém hosszas kezelési idővel.
válasza:Ja, hogy azért utasítottak el, mert nem vagy hajlandó gyógyszert szedni. Akkor már értem. Szerintem ez az ilyen helyeken törvénybe van foglalva, hogy aki elutasítja a gyógyszeres kezelést, az nem vehető fel, vagy ha már bekerült, és akkor kezd tiltakozni, ki kell rakni az intézményből. Ha belegondolsz, ez egy biztonsági szabály lehet. Mert ha ön, vagy közveszélyessé válsz, -ami gyógyszer nélkül, pszichiátriai betegként, adott esetben borderlineként-, könnyen okozhat nagyobb galibát is. Szerintem ez egy szabály. Senki, és főleg egy pszichés betegekkel foglalkozó intézmény nem merik kockáztatni mások egészségét, életét, biztonságát.
Miért vagy ennyire gyógyszerellenes? Néha kell a gyógyszer, hogy Neked jobb legyen. Átmenetileg. Ha jobban vagy, kiegyensúlyozódsz picit, kialakul egy ritmus az életedbe, kialakulnak a biztos pontok, abba lehet, sőt, kell hagyni a gyógyszerszedést. Hidd el, Neked lenne jobb így. Ha stabil vagy, ki tudod alakítani az életed, nem szenvedsz a különböző negatív érzelmi állapotoktól, érzelmi és viselkedési hullámoktól, egyszerűbbé és örömtelibbé válhatnának a mindennapjaid. Nem kell egész életeden át gyógyszerezned magad. Persze a pszichoterápia mindenképp legyen meg!
28/l, borderline lány (kb. 3 hónapja szedek gyógyszert, azóta mintha kicseréltek volna, olyan vagyok, mint egy normális ember.)
válasza:Járhatsz magán pszichológushoz, aki gyógyszer nélkül is tud kezelni, de ez nagyon hosszú folyamat, és természetesen pénzbe is kerül.
Ha ezt nem tudod bevállalni (legalábbis egyelőre), akkor maradnak a pszichoterápiás osztályok, de ott - ahogy fentebb írta az érintett válaszadó - el kell fogadnod a szabályokat.
válasza:A Thalassa házban nem gyógyszereltek volna, a Tündérhegy pedig meg se hallgatott, nem beszélgettek velem, csak beskatulyáztak.
Gyógyszerellenes vagyok, mert nem akarom azt megtanulni, hogy ha valami bajom van akkor vegyem be a gyógyszert. Egy gyógyszer nem szeret, nem dicsér, nem nyújt szociális biztonságot, nem szerez nekem semmit.
Annak idején belémerőltettek gyógyszert mert kitalálták hogy ha minden ok nélkül elájulok pszichoszomatikusan akkor elefántnyugtatót kell adjanak amitől a problémám nem múlt el és az intelligenciám is esett. Senkivel nem tudtam beszélni, a feszültség ugyanúgy megmaradt, csak rohadt mellékhatások szétverték az idegrendszeremet. Amióta abbahagytam, jobban vagyok és azóta soha semmire nem szedek gyógyszert. Nem gyógyszerre van szükségem, hanem pszichoterápiás kezelésre. Nem vagyok ön és közveszélyes.
Másik pedig, hogy apámat is gyógyszerelték kórházban, meg is halt. Barátnőmet is gyógyszerelték, trombózissal az intenzívre került. Elég bajom van a gyógyszerekkel, hallani se akarok róluk.
válasza: válasza:A Nap-kört tudom ajánlani én is. Gyógyszert akkor se ír fel a dokim, ha könyörögök :'( A terapodat bármikor felhívhatod telefonon a beszélgetős órán kívül is, ha rosszul érzed magad.
Én bevallom, hogy mióta kezelnek az összes dokim közül őhozzá kötődöm a legkevésbé. Se anyaként, se párként nem tudok rá tekinteni, mert nagyon más a morális értékrendszerünk, de mégis ő az első, akinek a kezelése alatt nem romlott tovább az állapotom. Nyár óta eljutottam arra a szintre, hogy fel merem venni a telefont, válaszolok az e-mailjeimre és ki merek menni a kisboltig. Tavaly ez még elképzelhetetlen lett volna. Ahhoz, hogy teljes értékű férfivé válj nem feltétlenül apapótlékra van szükség, hanem önértékelésre, önbizalomra, hogyha egyedül vagy is legyen kire támaszkodnod: önmagadra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!