Lehetséges hogy borderlineos vagyok? Érdemes iskolapszichológussal beszélnem?

Szia! Nagyon nagy lépés a részedről, hogy felismerted, hogy segítségre van szükséged és mersz is segítséget kérni! :) Nyugodtan menj el az iskolapszichológushoz! Tény, hogy az iskolapszichológus nem foglalkozik klinikai problémákkal, de felismeri, ha neked más típusú (pl. klinikai pszichológusra) lenne szükséged! Ez minden pszichológus kötelessége, hogy továbbítsa a pácienst a megfelelő irányba. Biztosan fel fogja ismerni, ha komoly problémád van és tud segítséget adni, hogy a továbbiakban kihez tudsz majd fordulni! :)

(Ne ijedj meg, nem biztos, hogy ez Borderline. Nagyon sok más fajta zavar is van, amik már nagyon jól kezelhetőek!) Kitartást, minden rendbe fog jönni! :)

ne eld bele magad a borderline dologba .

te te vagy

ha szeretet vesz korul es teis szereted oket akkor nem lesz baj. menj amig nem talalod meg az idealis kornyezetet. es soha ne fordulj pszichiatriahoz.

18 éves kor alatt nem lehet személyiségzavart diagnosztizálni, ugyanis ez előtt nem állandósulnak azok a magatartásbeli jegyek, amit személyiségzavarnak lehet nevezni. 14-18 éves kor között még nagy személyiségfejlődésen megy át az ember, ha ilyenkor egy jó pszichológus kezébe kerül valaki még nagyon jelentős pozitív javulást lehet elérni.

Igen, érdemes iskolapszichológussal beszélned minél előbb! Amit a családodban átéltél azok nagyon súlyos problémák. Minél előbb elkezded feldolgozni, és megtanulni technikákat arra hogyan kezeld a stresszes helyzeteket, annál nagyobb esélyed van felnőttként egy kiegyensúlyozott és boldog életre.

Ha nem kezelnek ezekkel a problémákkal akkor viszont nagy esély van arra, hogy a negatív magatartásformák (pl. dühkitörések) megszilárduljanak és valóban borderlineos legyél. Ez nem pont az, amit az internet sugall. Sehová nem fogsz tudni beilleszkedni, teljesen elvágod magad a boldog élettől. Sőt, az élettől. A pszichiátria sem valami leányálom, mint az Észvesztőben. Nem olyan izgalmas berivózva feküdni a zártosztályon, tök egyedül, barátok, ismerősök, család nélkül, mert végül mindenkit elmar mellőled a betegség. Napközben meg nézheted, hogy a többi bedrogozott szobatársad csorgatja a nyálát az ölébe...