Okozhatja ezeket a tüneteket a hosszú évek óta tartó magány? Vagy valami komolyabb áll a háttérben?

Adott XY személy. Általános iskolában és gimnáziumban sem volt egy barátja sem, csendben ült. Az anyukájával él kettesben, az anyukája sokat dolgozik tehát otthon is magányos volt.

Már felnőtt ember. A környezete azt veszi észre rajta, hogy magában beszél. Nem bírja visszafojtani a beszédet, "magától jön" Már észlelte, hogy a környezete furán reagál rá, ezért megpróbál csendben maradni, de a beszédinger folyamatosan jön, és ő amint megszólalna vissza is fojtja az egészet. Ennek hümmögés, kis hangadás a következménye, amit persze mindenki ugyanúgy hall. Ha hangzavar van, akkor nem fojtja vissza, ugyanúgy beszél magában miközben pakol, öltözik stb.

Ez nem rólam szól, egyik ismerősömről és kíváncsi vagyok, hogy mi lehet a baja. Én nem akarom csúfolni, segíteni akarok neki.

Szerintetek lehet az, hogy nem bír csendben ülni ennyi év után? Vagy más baja van? (Mi próbálunk barátkozni vele, de nem viszonozza - új osztálytársunk a lány, a fiúk nevetnek rajta de mi lányok próbáltunk kedvesen közeledni)