Mi segíthetne? Depresszió, aszociális zavar? - Magány/Gondolatok - Hosszú

Régen (2-3 éve is már) naponta beszélgettem a legjobb barátommal, az osztályba nem igazán tudtam beilleszkedni, de vele nagyon élveztük egymás társaságát, szinte teljesen "egy rugóra járt az agyunk", testvérként tekintettünk egymásra. Aztán ez ellaposodott, és most már lassan egy éve nem is beszéltünk egymással. Ő változott, én kevésbé, eltávolodtunk egymástól és úgy éreztem, hogy már nem igazán érdekeltem, és a viselkedése is azt közvetítette számomra, hogy nem érek már fel az ő szintjére, új életvitelének színvonalához. Közönyössé vált irányomban. Ez rossz volt, kisgyerek korom óta ismertem. Lehet azért, mert visszahúzódóbb lettem időközben, máshonnan ért félelmektől.

Aztán az osztályban egy ember volt akivel sokat beszélgettem, és akiről elhitettem, hogy barátom, de később rájöttem, hogy vele azonban semmi közös nem volt bennünk, nem volt alapja barátságnak, pusztán mindkettőnknek igénye volt arra, hogy megossza gondjait a másikkal és némi megértést, választ kapjon. Ezen kívül, illetve néhány általánosabb az osztályhoz kapcsolódó híren kívül semmi nem volt a beszélgetéseinkbe. Én ennek ellenére elhitettem magammal, hogy barátság van köztünk, és akkor is amikor annak láttam a jelét, hogy ez így nem igaz, beleerőltettem magamat a gondolatba, sokszor emiatt erőltetetten is viselkedtem, főleg amikor a/bizonyos problémáim komolyabbak lettek. Talán nehezebben elviselhető is lettem, kényszeresebb, kellemetlenebb. Egyfajta ragaszkodást mutattam felé, mert úgy éreztem nem volt más. Idővel érlelődött, de végül kiábrándultam. Rájöttem, hogy se különösebb törődést, se érdeklődést nem mutat, "egymás feje mellett elbeszélgetünk és hozzá bólogatunk"-ról szólt inkább ez a kapcsolat. Iskolán vagy az iskolai társaságon kívül sosem találkoztunk, semmi közös programunk nem volt. (Ő lány, én fiú, de attól még barátokként.) Egy gyengébb pillanatomban ezt tudattam vele, nem a megfelelő formában, de őszintén.

Az írásom: [link]

Ezeken az eseteken azt hiszem túltettem magam, bár ez sajnos nem biztos. Most leginkább már csak egy barát vagy egy társ hiánya fáj. Nagyon egyedül érzem magam, és úgy érzem nem értenek meg, nem vesznek komolyan. Kellemetlenül, levegőnek érzem magam. Magányos vagyok, de gátol, hogy már nem tudok olyan embert aki különösebben érdekelne, vágyok társaságra, de szinte mindet unom vagy frusztrálva érzem magam bennük. Akárhány emberrel találkozok senki nincs akivel különösebben barátkozni szeretnék, üresnek, semmilyennek érzem mind, nem zavarnak, nem bosszantanak, de nem tudnak érdekelni, nincs kedvem velük beszélgetni vagy találkozni. Nagyon ritkán csak, nagyon kevés ember, de velük vagy nem tudok kapcsolatba kerülni (például csak éppen hogy elhaladunk egymás mellett az utcán, aztán soha többet nem találkozunk) vagy amint kicsit jobban megismerem őket, már úgy érzem nem tudnak újat mutatni, gyakorta fárasztanak vagy éppenséggel egy kialakuló némileg idealizált képet döntenek meg bennem és csalódottan vesztem végleg érdeklődésem. Szeretnék szerelmet, egy erős, tiszta kötődést, de nem találok.

Az írásomban elhangzott gondolatok már csak nagyon ritkán, haladni semerre sem, sehogy sem tudok, csak sodródni, de maga az az érzésvilág az utóbbi időben egyre gyakrabban elfog. A zene is hasonlót tükröz. A gondolatok talán már csak azért nem, mert (bár ez csak feltételezés), de mióta úgy érzem, hogy kitaláltam a legideálisabb módját a távozásnak, azóta nem izgat a gondolat, nem fantáziálgatok, mert tudom, hogy már a lehetőség birtokában vagyok és ez megnyugtat. Úgy érzem senki és semmi nem segít, képtelen vagyok produktívnak lenni vagy az iskolában funkcionálni, nem tudok koncentrálni, de pihenni vagy szórakozni is nehezen, sokszor már arra se tudom rávenni magamat, hogy elkezdjek nézni egy filmet. Nagyon fáradt vagyok. Tudtok valamit mondani? :(

Pszichológus (most nem járok, szóval régebben) kérdezte, hogy "nehezen megy-e az, hogy röviden fejezzem ki magam?". Nehezen megy? Le tudtátok volna ezt írni rövidebben? Az, hogy "Rosszul érzem magam." az kevés lenne, nem fejezi ki az állapotom. Elnézést a hossza miatt, köszönöm, hogy megoszthattam. Esetleg tudtok valami olyan egyéb oldalt, ahol ilyesmiket meg lehet beszélni? Én sajnos nem ismerek és itt a legtöbbször nem kapok még csak válaszokat sem.