Van itt olyan, aki pszichiátriai betegként vállalt gyermeket?
Bipoláris zavar (olykor pszichotikus állapotig fokozódik), poszttraumás stressz, borderline személyiségzavar,kevert kényszeres és szorongásos zavar diagnózisokkal, antipszichotikum, antidepi, és klonazepám mellett vállalnátok gyermeket? Lehet valaha esélyem rá? Vagy tegyek le róla, mert a gyereknek se lenne jó?
28N
Én is úgy gondolom pontosan, ahogyan Te, mármint hogy önzőség lenne a részemről,és csak a gyerekkel tolnék ki.:(
De lassan, sőt már, benne vagyok a korban, és nem hiszem, hogy valaha is meggyógyulnék, és már megy a célozgatás, meg kérdezősködés (főleg a párom családja felől, akik tizedét sem tudják a problémáimnak).
Hát nézd, nekem nincsenek ilyen mentális betegségeim, de azt el tudom képzelni, hogy egy gyerek fejlődésére egy ilyen felnőtt nagyon negatív hatással lehet. :( Nem akarlak elkeseríteni, de tudom. És adoptálni is nem hiába nem lehet mentális problémákkal. Egy alkoholista szülő is épp elég károkat tud csinálni egy gyerek életére, nem hogy mentális problémákkal, ugyan úgy kiszámíthatatlan a viselkedés és ez félelmetes is, nem csak a gyereknek. Hogy a környezet mit szól, ne azzal foglalkozz. Azzal foglalkozz neked mi lenne a jobb és a megszületendő gyerekedre gondolj és az állapotodra. Bipoláris zavar, az durva :(
Nézd ha ez kicsit megnyugtat, én 33 éves nő vagyok gyermektelen és nincs semmi mentális nyavalyám, egyszerűen egyenlőre így alakult az életem, nem ecsetelem, de ész nélkül én nem mennék bele gyerekvállalásba. De mindenki a saját életéért felelős.
Én borderline vagyok és egyáltalán nem akarok gyereket. Félek hogy kárt tennék benne! Amikor éppen rohamom van még saját magamról se tudok. Belegondolni is rossz, hogy mit tehetnék egy gyerekkel... A kérdést nekem is rendszeresen felteszik, hogy - na mikor lesz gyerek? - főleg a párom szülei. (A saját családom tud a betegségemről). Én semmiképp se tennék tönkre egy védtelen kis életet.
28/N
szintén borderline... most keresek orvost, évek óta nem jutottam vissza, kivagyok teljesen idegileg lelkileg fizikailag... gyerekeim vannak és soha semmire nincs időm. már megvoltak mire azt mondták hogy ez a bajom. előtte simán csak "hisztis" voltam.
gyűlölöm ezt az egészet. az orvos azért kell mert nem akarom viszontlátni a gyerekeken a tüneteteket. 2 esetben vagyok képes kontrollálni magam. soha nem emelek kezet a gyerekekre -szerintem szar anya vagyok de akarhogy ki vagyok bukva nem bántanám őket. a másik meg amikor vezetek. ültek mögöttem és éreztem hogy egyre jobban "jön" 30km után beálltam a bejárora kiszálltam és összeestem de addig nem amig tudtam hogy a gyereknek baja lesz ha kiborulok...néha ugy érzem ha nem lennének már én sem lennék, de nem hagyhatom őket magukra patthelyzet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!