A sok éven át tartó, elkeseredett plátói szerelemnek lehetnek káros hatásai az egészségre?

Én több alkalommal évekig voltam ilyen műfajban. Idővel meg kellett tanulnom uralkodni a szívemen. Lehetséges túllépni, szabadulni, ha az ember eltökéli magát, mert felismeri, hogy nincsenek jó gyümölcsei a dolognak.

Ha innentől kezdve ellenségnek tartod az egész vonzalmat, és tudatosan eltereled (űzöd) a gondolatokat, amik az adott személyhez fűznek (hozzá kötő tárgyaktól is ajánlatos megszabadulni), akkor akár néhány nap, vagy hetek alatt úgy kijöhetsz belőle, mintha benne se lettél volna. A beszédedet is ajánlatos úgy irányítani, hogy kifelé gyere, vagyis ne beszélj negatívan magadról, ne valld meg a sikertelenségedet, elutasítottságodat, hanem az ellenkezőjét. Ezt tükörben és rendszeresen téve még hatékonyabb. Keress olyan társaságot, ahol értékelnek, emelnek, szeretnek, illetve te is elkezdhetsz mások felé közvetíteni ilyet, és meglepődsz az eredményeken.

Arra fel kell készülni, hogy amint elkezded ezeket komolyan művelni, az ex célszemély el fog kezdeni megváltozni, vonzóbbnak tűnni, sőt akár olyan jeleket adni, hogy már bejössz neki. Ez a legnagyobb csapda, mert ha visszacsábulsz, szinte tuti padlót fogsz, mert csak kísértés, és amint behódolsz, újra el leszel utasítva, vagy játék tárgya leszel.

Ha esetleg mégiscsak ő lenne a nagy ő, akit az ég rendelt akkor ő is tud várni, hogy az idő megmutassa, mennyire komoly ez a szeszély. Nem szabad bedőlni és egyből elfelejteni a szabadulásos döntést.

Plátói helyett én hamis szerelemnek mondanám a jelenséget.

Ha nem jó hatásai vannak, akkor azonnal ki kell lépni belőlük, és gonosz csapdának tekinteni, mert a pénzedet, az idődet, a szabadságodat és mindenedet el fogja venni, ha gyenge maradsz.

Az is hazugság, hogy ez szeretet, mert valójában egy görcsös mánia. Nem kell félteni az illetőt, hogy nélkülünk mi lesz vele. :-) Egy emberre akaszkodunk rá, amitől azt várjuk, hogy életünk minden baját megoldja, és boldoggá tegyen, de arra képtelen, az Isteni kategória. Többre megy az ember, ha önmagában is igyekszik egésszé, kiegyensúlyozottá válni, akkor tud hozzá kapcsolódni egy másik egész ember, és így nem lesz élősködés, ami nem meglepő módon senkinek sem gyere be hosszú távon.