Van itt olyan akinek alexitímiája van?

Tapasztalataim szerint az emberek többségének van valamilyen szintű (!) alexitímiája.

Az érzelmek adekvát kifejezését alapvetően a szülőktől kellene eltanulnunk, de ezt a szülők nagyon ritkán támogatják, különösen a negatív érzelmek esetében. Jellemzően hisztinek titulálják és letiltják a gyermek indulatait, aki nem tanulja meg kifejezni a haragot, az elégedetlenséget, a szomorúságot, a csalódottságot, stb.

Tehát ez inkább egy tanult viselkedésforma, és nem egy "betegség". Nagyon ritka a valódi alexitímia, aminek akár neurológiai, fejlődésbiológiai oka is lehet (pl. autizmus).

Viszont pszichoterápiával jól fejleszthető: a terápia pont erről szól, hogy amit a szülők nem tettek meg, vagyis nem tükrözték vissza az egyén érzelmeit, azt a pszichológus meg tudja tenni. Én évekig jártam terápiára, és kezdetben komoly gondot okozott számomra az érzelmeim megfogalmazása, de fokozatosan megtanultam. Részben tudatosan gyakoroltam, részben pedig a terapeutám visszajelzései segítettek. (A tudatos tanulás önmagában azért nem elegendő, mert amíg a tudattalanban le van tiltva, vagyis az érzésekhez a "nem szabad", "nem érezhetem ezt" képzetek társulnak, addig nem igazán működik. Kell egy referenciaszemély, aki megengedi az érzéseket. Ugyancsak fontos, hogy hiteles tükröt kapjunk, hiszen amíg nincs eszközkészletünk a kifejezéshez, addig akár tévútra is vihet, ha megpróbáljuk megfogalmazni az érzéseinket. Nagyon sokszor keveredik ugyanis az érzés és az ítélkezés az emberben, pl. hibáztatni kezdjük magunkat, amikor egyszerűen csak érezni kellene.

Én javaslom, hogy egy jó pszichológus segítségével dolgozd fel azt az "elég szar" gyerekkort, és közben kialakul az érzések kifejezésének a képessége is, szinte automatikusan.