Nem normális, ha mindennap eszembe jut a halál, ugye?
Nyáron volt egy időszak, amikor tudatosult bennem ez az egész elmúlás dolog. Olyan rosszul lettem, mint életemben még soha, rémálmok, mindennap gyomorideg, hányás-hasmenés, nem bírtam másra gondolni, pánikoltam, megijesztett, hogy ez az a dolog, ami mindenkivel megtörténik, ami ellen semmit nem tehetünk és mégis ez az, amiről nem tudunk szinte semmit (a biológia részét leszámítva) . Aztán jobban lettem kicsit, kezdem visszarázódni a hétköznapokba viszont azóta szinte minden nap eszembejut ez, hol enyhébben, hol jobban... rettegek azok halálától akiket szeretek, a sajátomtól is, hipochonder lettem közben azt olvastam, hogy aki nagyon fél az bevonzza magának a rossz dolgokat/betegségeket, ettől mégjobban elkezdtem félni, nem tudom elfogadni az elmúlást. Nem tudom emberek, hogy tudnak úgy élni, hogy nem foglalkoznak ennyit egy ilyen jelentőségű dologgal, de irigylem őket. Érdemes ezzel felkeresni egy pszichológust? Ez már kóros? Tényleg nem tudom, én annak érzem, de nem tudom más emberek fejében mi zajlik le ezzel kapcsolatban...Lehet mégis normális ez a félelem?
Sokan mondják, hogy mennyire irracionálisak a félelmeim, hát nem...bármelyik pillanatban meghalhat bárki, vagy beteg lehet, kaphat egy agyvérzést, infarktust...akármi...
17/L
válasza:Figyu, nekem 2 hónapja nagyon fura álmom volt. Azt álmodtam hogy egy kis boltban voltam a barátnőmmel, ahova bejött egy fekete ruhába öltözött faszi. Ekkor megfagyott a levegő, mindenki arrébb rohant az útjából. A polc másik oldalán ez a férfi állt. Hirtelen átnyúlt felette, és megsimogatta a fejem. Kifutottunk a boltból, mire a barátnőm elmondta hogy ő a savkaszás volt, és ha valakire rálehell az halálra van ítélve. Erre elkezdtünk még jobban futni, de észrevettük hogy követ minket. Bementünk egy ismeretlen városrészre valami olyan helyre ahol még sosem jártam egy házba. A másik lbm is ott volt, mondta törjünk be abba a házba a pénzből szálljunk fel egy buszra. Ekkor kijött a házból egy nő, és bejött a kertbe a kaszás. Elmondta hogy meg fogok halni, és adott egy karórát, hogy 2 órám van hátra. Az ő háza volt, az ő felesége a kutyájával. Megkínált szörppel, megkérdezte az utolsó kívánságom, mondtam egy kutyát szeretnék. Varázsolt egy kutyát, beszélgettünk. A barátnőim eltüntek, nem féltem. Élveztem a társaságát. Még volt másfél órám. Meg akartam ölelni, vágytam egy ölelésre. Neki is mondtam. Azt mondta ha megölelem egyből meghalok, de őt megszabadítom a savkaszásságtól. Meggöleltem és meghaltam. Vágytam egy ölelésre bármi áron. Anyu felkeltett.
Azóta ha valaki halállal ilyeszteget, úgy gondolom ez egy olyan fogalom amely nekem egy pozitív szeretetet jelent. Isten magához hív, menni kell. Nem félek a haláltól, de nem becsülöm alá. Van akinek öröm, van aki élne még. Minden nap eszembe jut ez az álom, és egyre több dolognak a miértjét értem meg belőle. Ma egy másikat álmodtam: anyuval bementünk egy halottas házba éjszaka. Leültünk a kápolnába. Egy félhulla énekelt nekünk. Tetszett, pedig valami hátborzongatót énekelt. Kaptam egy papírt amin az ált hogy kérek e altatást. Mondtam igen. Erre egy olyan dolgot éreztem mint még soha. Könnyed voltam, súlytalan nem volt testem, halott voltam. A saját halálomat néztem végig: ledaráltak majd eltemettek. Mikor erre rájöttem, határtalan boldogságot éreztem. A félhalott Mária volt, és érzéstelenített halált ajánlott fel.
A halál olyan dolog amelyik nem nevezhető negatívnak. velünk él, életünk része. ne félj tőle, ne stresszelj. Én eddig féltem tőle, de megvilágosodtam. Barátkozz meg vele, és nyugodj bele hogy nem élhetsz örökre. 12/L Ha valami kérdésed van írj ide, vagy privit!(:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!