Normális, hogy ennyire érdekelnek a sebek és a hullák?

Persze, kit mi érdekel. Nem véletlenül népszerű a gore, a horror... Az embereket ez izgatja valahol, borzongva kevésbé unalmas az élet... Te is írtad, hogy gyerekként kíváncsi voltál s menőnek érezted magad. Ezek teljesen normális érzések. Én nagynéném orvosi könyveit néztem, na attól már enyhe sokkot kaptam, úgy a kiszáradt, napok óta vizet nem ivó s eleve nem valami remekül kinéző csecsemőnél hagytam abba, de voltak elég érdekes torzulások is...

A szörnyű betegségek azóta is érdekelnek, a durva gore azért nem az én világom. S főleg olvasok. A középkori kinzási módszerekről és a haláltáborokról elolvastam mindent, amihez hozzájutottam. Nem a szenvedés érdekelt, hanem hogy mire volt képes az ember... Engem is elgondolkodtat a dolog, ahogy te is írtad, hogy hat rád, nemcsak a gore maga vonz.

Amúgy a koponyákért, múmiákért s a vérért vagyok oda. Empatikus vagyok és a durva vizuális helyzetek azért tudnak zavarni, valamiért olvasni és elképzelni enyhébb.

De azért a kíváncsiság megvan.

Nem a saját érdeklődésem miatt gondolom, hogy ebben nincs semmi beteges. Ha álmodoznál, hogy milyen lenne, ha te lennél az áldozat vagy a gyilkos, az már más lenne. De hogy érdekel? Az ember kíváncsi fajta és a szörnyűségek is gyakran érdeklik.

Előttem lévőnek : A gore ilyen nagyon véres és sokkoló, testrészek meg fröcsőgös szarság, képek, vagy videók.

Belőlem semmit nem vált ki, de ha nincs gyomrod, vagy undort érzel, inkább ne keress rá.