Miért diagnosztizáltak nárcisztikus-hisztrionikus személyiségnek? Nem tartom igazságosnak!

Leszögezném hogy férfi vagyok és szóval elmentem egy dokihoz mert nagyon rosszul éreztem magamat. Szorongtam, izgultam ezen felül állandó dühkitörések és veszekedések miatt úgy éreztem hogy kezdenek tönkremenni az idegeim a sok vita végett. Ezen felül elég nehéz dolgom van a suliban is mivel elég színvonalas és kőkemény oktatói gárdájú egyetemre járok és ott is helyt állok keményen ami bizony idegileg kimerít és lefáraszt.

Az ottani csoporttárs barátaim nem képesek megfelelő és elegendő támaszt nyújtani nekem bár igaz hogy segítenek a felkészlésben és adnak tananyagot meg súgnak ZH- közben de ezen felül lelkileg nem támogatnak ahogy azt igényelném. Haveromat elhívom sörözni erre elkezdi hogy megy haza mert fontos dolga van. Erre nagyon harapok mert szeretnék mindenkivel jóban lenni!!

Aztán az otthoniakkal se jó a viszony mint már említettem feljebb veszekedések vannak folyton amiket sose én kezdek mindig szenvedő alanya vagyok. De már megszoktam én vagyok a családban az akin fát lehet vágni mert bírom a beszólást és kritikát még ha fáj is!

Szóval mindezek miatt amiket fent leírtam elmentem egy doktornőhöz aki igen színvonalas magánklinikán praktizál igaz nem kevés pénzért de hát a gyógyulásért mindent. Elmentem hozzá bemutatkoztam és megdícsértem a lakását és a gyönyörű magánrendelőjét. Tényleg szép volt jó ízlésre vallott a doktornő öltözete és viselkedése kifogástalan volt először. A modora mint egy úri asszonyé nem volt ripacskodó hanem olyan szentimentális. Nagyon szép nő volt sőt gyönyörű.

Beszélgettünk elmondtam a panaszomat hogy szorongok meg ideges vagyok sőt dühkitörésekre hajlamos vagyok és voltam eddig is. Nagyon intelligensen bólogatott látszott hogy megértette a panaszomat mert okos nő. Aztán mondta hogy és mennyire zavar mondtam neki hogy nagyon. Először is diagnosztizált kevert szorongásos-depresszív zavarral majd beállította a gyógyszeres kezelést ami szorongásoldó (frontin) és antidepresszívum (ASENTRA) volt. Mondtam neki hogy én a legújabb antidepresszánst szeretném megkapni mert a panaszaimhoz az való. Erre mondta hogy ha ez hatástalan lesz akkor megfontolja. Na most ezt a asentra-t szedem már jó pár hete és azt kell mondanom hogy hat. Igaza volt a doktornőnek hogy nagyon hatásos bár régi de jó gyógyszer! A frontint minimális dózisban szedem mert ugye nagyon nyugtat és altat ami nem jó főleg hogy erős egyetemre járok ahol rengeteget tanulok sokszor még éjszaka is és nehezen tudnák fentmaradni ha szedném nyakra főre ezt a frontint. De amikor izgulok vagy felmegy a pumpa akkor bizony beveszem mert úgy érzem kell.

Ezután felvett egy élettörténetet az alapján azt mondta hogy valószínűleg személyiségem is rossz. Ezmiatt került sor az ún. MMPI tesztre amit körülbelül másfél órán keresztül töltöttem ki. Doktornőm szerint én voltam eddig az egyik legőszintébb páciense a tesztre adott válaszok alapján. Viszont jelentősen megemelkedett a Hy és még pár skála 80 fölé ment. Így diagnosztizált Hiszteroid (Hisztrionikus) személyiségzavarral mely mellé nárcisztikusnak is nevezett.

Ez már nem tetszett. Felcsattantam és ki kértem magamnak ezt a beskatulyázást. Utálom ha önimádónak neveznek meg még ilyen-olyan személyiségzavarosnak mert ez szerintem egy olyan kategória ami bárkire ráhúzható. Kérdeztem embereket hogy mit gondolnak erről a diagnóisról. Egyik haverom azt mondta hogy lehet hogy van valamilyen zavarom de nem vagyok önimádó mert nem imádom magam. Teljesen egyetértettem vele. Most arra gondoltam egyetemi pszichológust is megkérdezem mit gondol erről mert nem hinném hogy önimádó lennék.

Még mielőtt valaki megkérdezné ez miért fontos elmondanám hogy diagnózisaim alapján fog zajlani a több éves pszichoterápiás kezelésem ami hetente/kéthetente órás üléseket jelent. Szóval azért fontos mert nem akarom hogy rossz diagnózis alapján kezeljen egy pszichiáter szakrovos!