Pánikbetegséggel iskolába járni?

Sziasztok!

17 éves lány vagyok, középiskolás. Nálam 2 éve jelentkezett az első roham, akkor még fogalmam nem volt róla, hogy ez pánikbetegség, csak az utóbbi időkben tudtam ezt meg. Azóta, hogy tudom pánikbeteg vagyok, egyre többször gondolok rá, már a tanórákon sem tudok meglenni, pontosabban azokon az órákon, ahol az egész osztály együtt van, amikor csak félcsoporttal vagyunk egészen elviselhető. Dolgozatok közben egyszerűen nem bírok ott lenni, úgy érzem ki kell szabadulnom a teremből most azonnal,különben ott őrülök/halok meg. Nagyon frusztráló az-az érzés, hogy ott kell ülnöm 45 percen keresztül a csendben, úgy, hogy nem mehetek ki wc-re sem, ráadásul mindenki hülyének néz, hogy ott izgek-mozgok meg hirtelen mozdulatokat teszek.

Elmondtam pár barátomnak, az egyik például nem is kérdezett azóta erről semmit, pedig én sokszor meg szoktam tőle kérdezni, ha van valami baja, próbálok neki segíteni. Oké, hogy nem azért csinálunk dolgokat, hogy utána azt kamatostul visszakapjuk, de nagyon jól esett volna tőle, ha érdeklődik a hogylétem iránt.

Nem tudom pontosan nálam mi is váltotta ezt ki, így fogalmam nincs hogyan kellene ezt legyőznöm, mi alapján induljak el? Nem tudom, hogy fogom kibírni az iskolás éveimet így, az érettségitől pedig rettegek, hogy ott is ez lesz majd :( .

Aki hasonló cipőben jár/járt tudna nekem mondani valamilyen tanácsot, történetet, hogy ő hogyan bírta ki a sulit, érettségit, egyetemet? Nagyon sokat jelentene!