Ki hogy fogadná, hogy a párjának időnként depressziós időszakai vannak és olyankor nem akar látni senkit, nem akar beszélgetni, egyáltalán élni sem akar?

Nem könnyű a helyzetetek,így nehéz jó választ is adni úgy ,hogy nem látunk bele a kapcsolatotokba. Egy biztos, mindegy mit lépsz az a későbbiekben kihatással lesz mind kettőtökre.A gyógyszeres kezelések nem használtak vagy leállt a szedésével?

Nálam az volt a baj ,hogy amit kitűztem és elértem már utána nem motivált és én is lehangolt lettem.De tudtam ez csak az én hibám és próbáltam más (kicsi) dolgok irányába nyitni, igaz ez függ attól is ,kit mennyier érint ez a betegség. Meg ott van a gyerek is tartani kellet magamat és én gyógyszer nélkül néztem szembe a bajommal. Ma már a napsütésnek is örülök. Nála mikor érzékeled a változást, vannak-e előjelei?

Én már irtam ide,azt tanácsoltam hogy keressetek célokat,és segits neki.Aztán tovább irtad hogy a,,szakemberek,,bipoláris zavart állapitottak meg,a baj ezzel az hogy ez a diagnozis az emberiség 100 százalékára ráillik,ugyanis minden válltozik,és ezt azoknál állapitják meg akik válltozásokon,életszakaszokon mennek át,aztán csinálltak belöle egy népszerü betegséget...tehát megoldás itt sincs.Nagyon nagyon rossz az amikor tényleg szeretsz valakit,az kikészül napi szinten,te meg beleörülsz,vagy nem birod.Ha érzel felelösséget,vagy azt jobbra fordulhat vele tartasz,ha nem ne sinlödj tovább,csak gondoldd végig ha ilyen állapotba van és elhagyod szerintem még jobban lecsuszna.Nekem olyan mértékben volt ez az önértékelésem hogy volt az életemben olyan egy év amikor a lakásbol nem léptem ki,barki bármit csinállt is,annyira féltem és utálltam az embereket.Es mondjuk ennek már pár éve,de ez szoszerint örület volt a családomnak,én annyit tanácsolnék a hölgynek hogy szedjen vitaminokat,nagy adagban,az nagyon sokat segit a gondolkozason,föleg B1,calcium magnézium,mert ezek az idegeket erösitik,én depresszionál a napi 4 alkalommal vettem vitaminokat,nem mondom hogy ez hozott ki belöle,de HOZZÁSEGIT a lényegesen jobb állapothoz.

A párommal 2,5 éve vagyunk együtt (mindketten 30 fölött), ő pánikbeteg, fél éve önkényesen abbahagyta a gyógyszerszedést, de most nagyon enm jól van. Segítséget nem fogad el, és én sem tudom, mit tegyek, így nem tudok tanácsot adni.

Ja, és ezt úgy írom, hogy bennem is ott a hajlam, és voltam már több évig depressziós.